DOBOLYI Sándor, § aldobolyi

Gyeke, 1804. dec. 2., † Mv., 1885. máj. 21.: ügyvéd, ogy.-i képvislő. – D. Sándor és Kovács Julianna fia. Felesége: Nagy Anna (1812 – Mv., 1885. jún. 18.). – Mv. város választott követe az erdélyi 1848. évi utolsó rendi ogy. -sen és a pesti népképviseleti ogy.-en (1848–49). Tagja a Nemzeti Polgári Örsereg Intézkedő Bizottságának (1848). Részt vett a mv.-i 1848/49-es eseményekben, m. kir. belügyminiszteri tanácsos. A Török, Horváth és Gálffi vértanuk halála után, 15 év várfogságra itélték (1852), Josefstadtban raboskodott. Kiszabadulása után Mv. polgárai ogy.-i képviselőnek választották (1865–1868). A mv.-i iskolaszék elnöke, Knöpfler Vilmos utóda e funkcióban (1879–). Bolyai János sakkozó partnere volt. A harmincas években az Erdélyi Hiradónak levelezője Mv.-ről. Az Orvosok és Természetvizsgálók X. Vándorgyűlésén Mv.-en értekezést olvasott fel A méhtenyésztésről mely a Munkálatok-ban jelent meg. Szerkesztette és közölt a Székely Hirlap (1872–73) c. lapban.
Irod.: 1848–1849 Marosszék; Apa és fiú küzdelme a kórokkal: Oláh Anna: Bolyai Farkas gyógyászati munkássága; Benkő K.: Mv.; Egyed: Á. Erdély 1848. ogy.; Gulyás; Gyászjelentő; Időtár 2; Kacziány Géza: Magyar vértanúk könyve (Bp., 1905); Marosi-KZST; Nemes; Oláh-Gál; Pál Antal 2009; Szinnyei; Ürmössy Lajos: Erdély irányadó lapjai (Kv., 1907); Vofkori József: Bolyai János betegségei kordokumentumok és a modern orvostudomány tükrében (Mv., 2005.)