DOBOZY István, kisszántói és dobozi; Dobozi István, Dobozy Ştefan

Vajda, 1800. febr. 12., † Debrecen, 1875. júl. 17.: honvédtiszt, kormánybiztos. – Debrecenben jogot végzett, mint hadapród katona lett a Coburg dzsidásezredben (1815–); részt vett az Elbáról visszatért Napóleon csapatai elleni több csatában, majd ezredével bevonult Párizsba, ahonnan 9 hónap múlva tért haza, és Bécsben még egy évig katonáskodott. Bihar vm.-ben esküdt (1825–), később az érmelléki járásban al-, majd főszolgabíró volt. Az általa szervezett bihari nemzet­őrök élén csatát vívott a román felke­lők ellen (1848. okt. 25.), érdemeiért br. Vay Mik­lós kir. biztos kormánybiztossá nevezte ki (1848. nov. 19.). Őrnagy (1848. nov.), többnyire Erdélyben és Kraszna vm. ben működött, ahol szabadcsapatokat szervezett, egy általa alakított szabadcsapat élén Erdélybe mint nemzetőr őrnagy (1849. jan.) és Csány Lászlónak, Erdély kormánybiztosának segédtisztje lett; 780 fős zászlóaljával Tordán, majd Désen szolgált; alezredessé léptették elő (1849. ápr.); Mv. város és Marosszék kormánybiztosává nevezte ki (1849. ápr.), újjáalakította a városi tanácsot (1849. máj. 14); szózatot intézett a székelyekhez Mv.-en (1849. ápr. 28); 300 főből álló saját csapategységet hozott létre (1849. jún). Az orosz csapatok második betörésekor elhagyta Mv.-et és vajdai birtokára vonult. A szabadságharc leverése utá 4 évi várfogságot az aradi várban töltött. Debrecenbe költözött, a Honvédegylet korel­nöke (1860), elnöke (1867), a Berettyó-szabályozási társulat elnöke lett.
Irod.: 1848–1849 Marosszék; Időtár 2; Kőváry László (1861); Paget; Pál-Antal 2002; Studii şi documente privitoare la rev. Românilor din Transilvania în anii 1848–49. vol. 2. (Sibiu, 1944); ÚMÉL