DÓSA Gergely, Dózsa Gergely, makfalvi

Lukafalva, 1761., † Mv., 1826. febr. 11.: jogász, jogtanár. Sírja a mv.-i ref. temetőben. – Ádám fia. Felesége: Basa Rákhel († Mv., 1841. dec. 11.). Veje Vályi Károly postamester. – A mv.-i Ref. Koll.-ban tanult (1781–), ahol kitünt szorgalmával és tudásával, ezért gr. Bethlen Sándor fiainak nevelője lett. Befejezte a felsőbb tanulmányokat és amikor Mv.-en jogi tanszéket terveztek felállítani (1790) őt szemelték ki tanárnak. Segélyt gyűjtöttek számára majd Göttingába a Georgia Augusta egyetemre küldték jogot tanulni. Hazatérése után beiktatták új hivatalába (1794. ápr. 20. – 1826), rektor is volt (1800-?). A Vártemplom toronygombiratában (1822), mint rektort és jogász prof. -t említették. Szaktudását Európa egyik legjobb egyetemén szerezte, ahol gondot fordítottak a korszerű hivatalnokképzésre és az általános műveltségre is. Jogi képzettségének köszönhetően kapcsolatot tartott az erdélyi kancellárral, a gubernátorral, a közigazgatás, igazságszolgáltatás és az egyház valamennyi vezetőjével. Megnyerte az unokatestvéreivel évekig tartó nagy pert. A jogi tudományok tanításában úttörő munkát végzett, és amit megkezdett gyermekei, unokái folytatták. Nevéhez fűződik a koll. újjáépítése és új pedagógiai irányba való terelése. Új nemesi levelet szerzett az uralkodótól. Portréját, Boér Márton művét, a Kv.-i Művészeti Múzeum őrzi.
Irod.: Benkő Samu; Csekme; Fogarasi; Fülöp Irén: «. Georgius Dosa Siculus de Makfalwa in sede Maros existente. « (Nú., 1997. ápr. 26.); Gyászjelentő; Időtár 1; Keszeg; Koncz; Kovásznai; Kozma; Krón. Füz. (1939. 7. sz.); Maros megye; Molter 2.; Mv.-i ref. temető; Nemes; Parády; Pál-Antal 2009; Pálmay József; Rugonfalvi Kiss; Sándor Imre: A makfalvi és uzapaniti Dózsa család (Genealógiai Füzetek, 3. sz., 1903); Thury