DUMA Ioan

Erdőszakál, 1862. febr. 11., † Szászrégen, 1919. nov. 1.: otrodox pap, folklorista. – Gh. Duma fia. – A középiskolát Besztercén végezte, majd Nagyszebenben az Andrei Şaguna Intézetben végzett teológiát, pedagógiát. Tanító volt Füleházán (–1890), majd Erdőszakálon működött mint lelkipásztor (1891. márc. 24. – haláláig). Vihar ledöntötte a templom tornyát és megrongálódott az oltári festmény is, új alacsonyabb tornyot építtetett és a hodosi Baziliu Hodoşa festővel kijavíttatta a képet is (1892). Új parókiát és nagy istállókat építtetett, kijavíttatta a templomot is, új négyosztályos iskolát és tanítói lakást emeltetett (1903). Bekapcsolódott a Memorandum mozgalomban, a Memorandumot Ferenc Józsefhez vivő 300 tagú delegáció egyik tagja (1892. máj.), a Memorandum-per résztvevője. Tagja az ASTRA szászrégeni tagozatának (1911), részt vett a régrni és gernyeszegi protestáló gyűléseken, ahol követelték az általános választójogot és a román népi iskolák létesítését (1907). A Román Nemzeti Tanács egyik elnökkévé választották (1918. nov. 8.) és a gyulafehérvári nagy nemzetgyűlésen is részt vett Szászrégen és Erdőszakáll küldötteként (1918. dec. 1.). A Musa c. folyóiratban közölte folklór gyűjtésének eredményeit: 28 Poezii poporale (1883–84); 33 Cântece şi strigături din Valea Mureşului (1884–85); 10 Doine din Ţinutul Reghinului (1885–86); a Telegraful român-ban: Poezii poporale din Transilvania (1886). Az erdőszakáli sírja „B” kategóriás műemlék.
Irod.: Bosoancă; Ferenczi Sándor 2012; Reghin, Protopopiat; Săcalu de Pădure; Todea 2013; Valori mureşene de patrimoniu