EGERHÁZI János, Képíró János, Mezőbándi Egerházi János, mezőbándi

? † 1647 k.: festőművész, mennyezetfestő. – Személyéről és alkotásairól kevés az információ. Nemesi családból származott, melyből Egerházi Balázs – valószínűleg a művész apja vagy apjának testvére – Báthori Gábor fejedelemtől nyert először címeres nemeslevelet (1609. febr. 9). Úgy tűnik, hogy ekkoriban még nagyon fiatal volt, mert az adomány előtte feledésbe merülhetett, vagy nem volt a birtokában. Ezért számára I. Rákóczi György fejedelem Váradon, (1631. márc. 29.) újabb címeres levelet adományozott, általa öccsének Istvánnak is és mentesítette az adók és közterhek alól Bándon levő házukat. Az oklevélből ismeretes, hogy az ifjú nemes E. János már gyermekkorától tanult és a festőművészetben nagy előhaladást tett. Bethlen Gábor fejedelemnek és több nemes embernek dolgozott. Kitűnt az arany, ezüst s velük a különböző választékos színek kezelésében és csodálatos alkalmazásában. Megfestette a fejedelem alvinci és gyulafehérvári palotáinak mennyezetét (1620); kijavította a gyulafehérvári kisebb torony óraköreit, azok számjegyeit, a torony fedelét pedig zöldre festette. A címeres levele elejére saját címerét is megkellet volna fesse, de csak a rajzát készítette el. Valószínűleg állandóan Kv-on lakott (1630–). Idős korában tért haza mezőbándi birtokára. Ottlakásra és az ezzel járó katonai szolgálatra kötelezte magát, brenhidai Huszár Mátyás, marosszéki főkapitány kívánságára, egy marosszéki (1647. ápr. 26-i) jegyzőkönyv szerint így juthatott hozzá ősi örökségéhez, melyet odáig a kevéssel azelőtt meghalt testvérbátyja, E. István használt. További élete és tevékenysége nem ismeretes. Valószínűleg több templomi mennyezetfestményt is készített, de ma már csak a gyulakutai ismert (1625). Ez a legszebb reánk maradt Bethlen Gábor korabeli erdélyi m. mennyezetfestmény. Mezőbándon E. K. J. Alkotótábort szerveznek évenként művészek számára (2008–).
Irod.: Bálint Zsigmond 2010; Bíró; Éber; K.L. Műv. tört. tan. 1.; Kelemen Lajos 2009; Kelemen Lajos (Művészet, 1911., 9.sz.); Kelemen Lajos: Egy háromszáz éves erdélyi m. festőművészeti emlék: A nagybányai Csengeri másként Képíró-család címereslevele (Pásztortűz, 8. sz., 1927. ápr. 24.); Kovács András; Molnár; Szépréti Lilla: A mecénás nem térhetett haza: A gyalakutai templom (Erdélyi Figyelő, 21–22. sz., 1990)