ÉGHY Ghyssa, § Égi Gizella; Luca Ghissy; Dr. Ungárné; Dr. Szamek Lászlóné

Temesvár, 1905. febr. 24. † Mv., 1982. szept. 5.: táncművész, koreográfus, pedagógus. – Bécsben anyja magániskolájában, az Institut für Hygienisch-Harmonische Körperkultur-ban, szerzett diplomát (1924), ahol a századelji modern irányzatoknak megfelelően a Mensendieck-Dalcroze-Duncan módszer szerint indították el; a bécsi opera balettmestereitől klasszikus balettet tanul, majd továbbképezte magát Salzburgban, Drezdában, Berlinben és Párizsban az expresszionista táncművészet mestereinél. Aradon telepedett le (1924–49), ahol táncművészeti iskolát tartott fenn 25 évig, a modern mozgás- és táncművészetet tanította. Az expresszionista tácművészet erdélyi úttörője volt. Önálló műsoraival minden nagyobb városba ellátogatott. Színpadi táncai saját elképzelései és koreográfiája alapján készültek, gyakran lépett fel erdélyi írók estjein, többször szerepelt Bp.-en, Bécsben az Uraniában és a Konzerthausban is sikereket aratott. Kv.-on a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben a mozgásművészet tanára (1949–). Az Intézettel együtt Mv.-re költözött nyugalomba vonulásáig tanított, rendezett (1954–74). A Székely Színház és több erdélyi m. társaság előadásának koreográfusa, a Székely Népi Együttes táncirányítója (1957–67) Több színházi bemutatóhoz, így Euripidesz-Sartre Trójai nők c. darabjának előadásához, szerzett táncbetéteket. Művészetét Krenner Miklós így jellemezte: „…nemcsak művész, nevelő, rendező, hanem találékony műfordító, aki a művészet egyik területéről a másikra írja át az örök szépséget.” – F. m.: Testkultúra (Arad, 1926); Szentpál Mária: Játékos ritmika. (szerk.: Kelemen Ferenc. Lektorálta Éghy Ghyssa, Szabó Csaba. Buk., 1981). – F. r.: : Színes szilánkok: Irodalmi összeállítás, r.-te Kovács Leventével a Stúdió színpadon (1972); Hekabé (Euripidész-Sartre.A trójai nők); Tánckompoziciói: Antigoné, Nénia; A háború szelleme; Illúzió és valóság; Villon: A szép fegyverkovácsné panasza öregségében; Babits: Danaidák; Igazság és hazugság, Ady: Sírni, sírni, sírn.
Irod.: É. G. [Nekrológ] (V. Z., 1982. szept. 7.) Az erdélyi magyar irodalom bibliográfiája 1926.év; Ferenczi 1928; Ferenczi Zoltán: E. K. Gy. költeményei a költő életrajzával (Kv., 1900); Gulyás; Gyárfás 2013; Gyárfás L. Miklós: É. G. (V. Z., 1980. okt. 19.); Időtár 4.; Katona Szabó István: Az Új Élet lexikona, 57. (Új Élet, 21. sz., 1972); Kovács Levente; Krenner Miklós: É. G. (Aradi Hírlap, 1928. jún.5.); Mv.-i Á.Sz.N.E; Molter 1.; Művelődés (1978. 1. sz.); MSZL; MSzínL; Mv.-i Népi Együtt; Oláh Tibor: É. G. (1905–1982) (V. Z., 1982. szept. 11.); RMIL; Székely Dénes 2005; Todea 2013; Viharban