ERDÉLYI Antal, somkeréki

Megosztás:

1360–70 k.? † 1429 vége – 1430 eleje között: nemes, földbirtokos, udvari ember. – Első említés a dokumentumokban (1408). A bethleni Bethlenekkel és Apafiakkal ugyanegy nemzetségből származott. Somkeréki Miklós (1360–1392), a somkeréki ág első képviselőjének és Méhesi Erzsébetnek fia. Testvérei: János (1391–1410) és Katalin (1408–1410), Sztrigyi Péter alvajda felesége. Felesége: 1. Antimus Margit (1402/1403–1415); 2. Klára (?). Gyermekeik: Gelért, udvari familiáris (1416–1430); János (1416); László (1418); Miklós (1416–1473/1482), felesége: 1.Apafi Anna (1448), 2. Borbála (1487); István (1418/1422–1482), felesége Darai Majos Anna; Borbála (1417) Tuzsoni Bolgár Istvánné; Katalin (1417) Vízaknai Miklósné. – Gernyeszeg a birtokába került, amit a király iránti hűségével és vitézségével érdemelt ki. Többször elkísérte Zsigmond királyt külföldre, több külföldi funkciót is viselt, ezért kezdték Erdélyi néven nevezni, utódai családnévként használták apjuk előnevét. Állítólag hadi éberségének köszönhető, hogy a király a nikápolyi ütközetből (1396) megmenekült. Knin várát védte meg a horvát és bosnyák fölkelők ellen. A kir. kiséretében volt Cseho.-ban, majd Németo.-ban, amikor Zsigmondot német-római császárrá koronázták (1415) és a híres konstanci zsinaton (1418). Somlói várnagy (1405–11), sárosi alispán (1406-08). Garai budai és rohonci (Rechnitz, Ausztria) várnagya (1416), Garai alnádora (1423). Neki és és családjának a kir.-i kancellária címeres nemes levelett állított ki és gótikus címert kapott: kék pajzsban kiterjesztett szárnyú, aranykoronás, ezüst gólyamadarat, a nyakára tekerőző kígyóval (1415. jan. 26.). Kiváltságokat is kapott Zsigmond királytól: azt a jogot, hogy valamelyik erdélyi jószágán várat építhessen (1410. aug. 16.), kővár építést (1415. ápr. 7.), Somkeréken és Sáromberkén országos- és heti vásár tartását (1412. jún. 26. és 1415. mác. 1.). Mivel a következő években nagyobbára nem volt itthon, valószínű hogy jogával ő vagy utódai csak később élhettek. De az biztos, hogy e várkastély Gernyeszegen épült fel. Nagyméretű kővárat emeltek a birtokra a mai kastély helyén, bástyákkal, vizesárokkal, felvonóhíddal. Gernyeszegen is a kastéllyal és a várnagyával oklevelekben csak 1477 –78 óta találkozunk, ekkor már fia István lakott ott. Örökölt birtokain kívül, több királyi adományban részesült szolgálataiért: megkapta Harina, Bilák és Nécs településeket (1402. júl. 22.), Kolomán Jánostól elkobzott javakat (1403. máj. 14.). Zsigmond királytól kapta testvérével, Jánossal a gernyeszegi határt Sáromberkével, Sárpatakkal, Unokával és Körtekapuval együtt (1405. jún. 21.) és megengedte, hogy kővárat építsen birtokán. Vásárolt is, Szengyeli Tamás, Gergely és Péter szengyeli részbirtokait, majd Záh puszta falut (1417), megszerezte Rücsöt is (1429. ápr. 8.), újabb birtokrészeket és egy fél halastavat (1427. náj. 1.). Később részt vett a Mátyás kir. elleni összeesküvésben ezért megfosztották a birtoktól. Szilágyi Erzsébet nővére Jusztina kapta, aki pár év múlva férjhez ment E. I. fiához így a birtok visszakerült az E. család birtokába és ott is maradt Bethlen Gábor uralkodásáig. A család utódok nélkül kihalt, a birtok a fejedelem I. Rákóczi Györgyre szállt.
Irod.: Böjthe Andor; Kelemen Lajos 2009; MMMM; Szépréti Lilla: A gernyeszegi kastély (Új Élet 1971. 11.sz.); Weisz Szidóniaí: Egy erdélyi nemes Luxemburgi Zsigmond szolgálatában.= Pál-Antal – Simon