ERDÉLYI János, sombereki v. somkereki

? † 1507.: várnagy, székely alispán (1492). – Somkereki Erdélyi István fia. Felesége: Özvegy Csupor Pongráczné Szilágyi Jusztina, ezzel a házassággal a gernyeszegi vár, valamint a hozzátartozó Sárpatak, Körtekapu, Unoka, Sáromberke tulajdonoasa lett. Felesége végrendeletében (1481. jún 18) vagyonát férjének hagyta, valamint mindkettőjük magtalan halála esetén férje testvéreinek E. Tamának és Mártonnak, 28 ezer m. arany forint zálogba tételével. – Szovátán birtokos. A helyiségre vonatkozó első fennmaradt írásos okmányból megtudható, hogy feleségével a körzeti konvent színe előtt, aláírta azt a szerződést, amely igazolja, hogy eladta szovátai földjeit egy bizonyos Ambrozi Nikolausnak (1496). Kiegyeztek Székely Miklós és János a marossárpataki és körtvélykapui birtoka, valamint a szakáli és szengyeli birtokbeli részei miatti perükben. Ennek értelmében János és felesége életükben megtarthatták Körtekaput és Sárpatakot, de haláluk után Székely Miklósra és Jánosra száll (1492. jún. 7). Székelyék gyermektelen haláluk esetén minden birtok Erdélyi János és testvárei öröklik. A kolozsmonostori Konvent beiktatta a vajdaszentiványi birtok részeibe (1497. jún. 13.).
Irod.: Berekméri–Gálfi; Lázár Miklós: Székely ispánok és alispánok a mohácsi vészig (Bp., 1881); SzOkl, 3; Şincan 2006; Vajdaszentivány