ERKEL Sára, § Henszelmann Erkel Sára, Erkel Sarolta, Szőnyi Zoltánné; Trózner Erkel Sára, Trózner Józsefné

Megosztás:

Mv., 1911. jún. 23. † Amberg (Németo.), 2000. ápr. 18.: zongoraművész, zenepedagógus, előadóművész. – Az Erkel család leszármazottja, Henszelman-Erkel Sarolta lánya. Erkel Ferenc dédunokája. Férje: 1.Dr. Szőnyi Zoltán ügyvéd († Oberpfalz, Németo., 1945. febr. 23.), 2. Trózner József zeneszerző (Mv., 1904. aug. 4.- Mv., 1984. febr. 6.). (esküvő: 1948.). Gyermekeik Sz. Judit orvos (Mezőtúr, 1939. okt. 22. –) és Sz. Zoltán zenetanár (Mv., 1942.júl.18.- Mv., 2018. júl. 22.) a Verii utcai zsidó temetőben nyugszik). – Csodagyerekként kezdte rendszeres zongoratanulmányait, megmutatkoztak előadóművészi hajlamai is, már nyolc évesen önálló Beethoven zongoraestje volt Heltai Ida énekesnővel, mint diák zongorázott azon a KZST esten is, amelyen Kosztolányi Dezső volt a vendég meghívott (Mv., 1934. ápr. 8.). A Mv.-i Városi Konzervatóriumban Ferenczi Petronella és Chován Richárd tanitványa, majd tizenhét évesen felvették a bp.-i Liszt Ferenc Zeneakadémia II. évfolyamára (1928–). Tanárai: Stefániai Imre, Weiner Leó, Molnár Antal, Ádám Jenő, Kókai Rudolf neves művészek. Már diákként sokat és sikeresen zongorázott Bp.-en, mint szólista, kamarazenész, kísérő, a Bp.-i Rádióban állandóan programozott zongorista volt, Koner János hegedűművésszel rendszeresen szonátázott. Mezőtúron tanított (1935–), visszatért szülővárosába és a Mv.-i Városi Konzervatórium (1940–48), majd a Művészeti Líc. zongoratanára nyugdíjazásáig (1948–71). A Művészeti Középiskola igazgatónője (1953–59), aligazgatónője nyugdíjazásáig (1959–71). Kérte hasonlóan Szász Károlyhoz és Chilf Miklóshoz, hogy ingyen tovább taníthasson, de az illetékeseknek már nem volt szükségük egyikük tudására sem. Nemzetközi rangú muzsikusokat nevelt. Kiemelkedő tanítványai: Száva / Singer György, Csíky Boldizsár, Terényi Ede, Ávéd Silló Éva, Szőnyi Zoltán, Enăchescu Sorin, Grossmann Péter, Kreutzer Erika, stb. A mv.-i Pedagógiai Főiskola zenei fakultásán is tanított zongorát (1961–). Életének utolsó 12 évét Németo.-ban töltötte. Számos szólóestet és hangversenyt tartott Mv.-en, Buk.-ben, Kv.-on, Brassóban, Szebenben, Aradon és az ország más városaiban, emellett passzója volt a kamarazenélés, szonátázás igen jó partnerekkel. A buk.-i, kv.-i és mv.-i rádió rendszeresen készített felvételeket úgy a tanárok, mint a tanulók hangversenyeiről. Fellendítette Mv. város zenei életét. A Kulturális Érdemrend II. fokozatával tüntették ki (1969). Mv. díszpolgára post mortem (2005); Emlékplakettjét, Hunyadi László szobrászművész alkotásaát, felavatták a mv.-i Kultúrpalota folyosójának zenei panteonjában (2011).
Irod.: Aki szobrot vagy legalább emlékplakettet érdemelne Mv.-től (Vásárhelyi Hírlap, 2007. dec. 13.); családi inf.; Csíky Csaba: Trózner E. S. Emlékplakettje alá (Nú., Múzsa, 982. sz., 2011. máj. 28.); Dragoş, Viorica Adela: Micromonografie Erkel Trózner Sarolta: lucrare de diplomă [manuscris dactilografiat] (Buc., Conservatorul de muzică „C. Porumbescu”, 1983); Fodor–Balás; Grossmann Péter: Öt év telt el…: Trózner Erkel Sarolta emlékére (Múzsa, 2005. ápr. 16., 684. sz.); Imreh Ernő: Trózner Józsefné Erkel Sára emlékére (Nú, Múzsa 444. sz. 2000., máj 3); Katona Szabó István: Az Új Élet lexikona, 56. (Új Élet, 20. sz., 1972); Kovács Zsuzsa: Trózner Sarolta nyolcvan éves (Nú., Múzsa, 13. sz., 1991.júl. 5.); Marosi-KZST; [Nekrológ] (Nú., 2000. ápr. 28.); Nú. (2001. ápr. 21.); Todea 2013; Zenetud. Írások 1998