ERŐDI-HARRACH Béla, Erődi Béla; ruttkai (1917–); Harrach (1880-ig), Erődi (1917-ig)

Szászrégen, 1846. ápr. 19., † Bp., 1936. máj. 5 : nyelvész, geográfus, utazó, orientalista. – Tanult a mv.-i, kv.-i, gyulafehérvári gimn.-okban, Kv.-on érettségizett, és Hubay Gusztáv társulatában színész lett. Az egyetemmel párhuzamosan a sziniakadémiára is beiratkozott, de szülei parancsára búcsút mondott a színészi pályának, a bp.-i TE-en a keleti nyelveket tanulmányozta, főként török és perzsa nyelvet, majd Isztambulba utazott, ahol török és perzsa nyelvészeti és irod.-i tanulmányokat folytatott, valamint újgörögül tanult (1868–). Török papok és tudósok segítségével alaposan megismerkedett a mohamedán hit világával, valamint a török és perzsa költészettel is. Beutazta Kisázsiát, Egyiptomot, a balkáni országokat. Vámbéry Ármin ajánlatára (1869. jún.- tól) 7 hónapon keresztül az európai töröko.-i vasútépítő társ. tolmácsa, ekkor utazta be Ruméliát és Bulgáriát, és elsajátította a bolgár nyelvet is. Hazatért Mo.-ra, a bp.-i tanárképző szeminárium (1870–71), a budai egyetemi Főgimn. helyettes tanára lett (1871–72), a bp.-i VIII. ker.-i könyvelői reáliskola tanára (1872–82). M.-görög szakos tanári oklevelet szerzett (1873), bölcsészdoktor török és perzsa nyelvekből (1875). Fiumében gimn.-i igazgató (1882–), Kv.-on (1889–), majd Bp.-en (1892–1919) tankerületi főigazgató volt. Elnöke volt a gyorsírás- szépírás- és gépírásoktatókat vizsgáló országos bizottságnak. 15 nyelvet beszélt. Közölt a hírlapokban, gazdagította a földrajzi irodalmat, jelentős fordító volt. Fő kutatási területe: m.-török kapcsolatok története, török művelődéstörténet. A Színpad c. napilap szerk.-je (1892), a Földrajzi Közlemények (1895–1905), a M. Paedagógia munkatársa (1898–1910). A Földrajzi Társaság titkára (1874–82), elnöke (1893–1904); a Petőfi Társaság tagja (1877–); a M. Pedagógiai Társaság alelnöke (1898–1922), az Országos Közoktatási Tanács tagja (1891–). Kir. tanácsos (1891–1905), udvari tanácsos (1905–18). – F. m.: Török mozaik (Bp, 1875); A m. nemzeti irodalom története (Bp., 1876); Olvasókönyv a m. irodalomtörténet oktatásához (Bp., 1876); Gyakorlati török nyelvtan (Bp., 1877, 1917); Költészettan (Bp., 1877); A török küldöttség látogatásának emlékkönyve (Bp., 1877); Költészettan (Bp., 1878); Mikes Kelemen életrajza (Pozsony-Bp., 1885, 1886); Fáráók országában (útirajz; Bp., 1888; 1910); Utazásom Szicilia és Málta szigetén (Bp., 1895); A Szentföldön (Bp., 1899; 1908); A földrajzi tudomány állása Mo.-on: Jelentés az Amerikában megtartott VIII. Nemzetközi Földrajzi Kongresszusról (Bp., 1904); Dante (Bp., 1921); antológ.: Részvét-album a kv.-i és mv.-i árvaházak javára (Kv., 1872); A szovátai forró sóstavak = Universum (Bp., 1904, 1911); ford.: Keleti gyöngyök. Cynikus persa költő (Omer Chejjam) költeményei (Pest, 1871); Hafiz dalai, 1–2.(Pest, 1872–73); Leila ile Mesnun. Költői beszély. Írta Bagdadi Fuzuli (Bp., 1875); Firduszi: Földosztó Feridun. Sáhnáhméból(Kv., 1889); Firduszi: Zál és Rudabe, a Sáhnáméból (Bp., 189 0); Szádi Gulisztánja, vagy Rózsáskert (Bp., 1889); A Balkán-félszigeti népek költé­szetéből (Bp., 1892; 1898); szerk.: Mikes Kelemen török­országi levelei (Bp., 1882); Magyar Helikon (Pozsony- Bp., 1884–86); Nagy magyar atlasz (Bp., 1906).
Irod.: Czirják; Az EME háromnegyedszázados működése (Kv., 1937); Dubovitz; Gulyás; MÉL; MIL A Petőfi Társaság ötven esztendeje (Bp., 1926); Pintér; RNL; RÚL; Schöpflin; Szinnyei; Szinnyei József; Tulogdy János: Turisták és cserkészek könyve (Kv., 1929); ÚIL; ÚMÉL