FABINYI Rudolf

Kv., 1879. máj. 31., † Bp., 1936. okt. 30., Kv. -t a Házsongárdi temetőben nyugszik: orvos, ideg- és elmegyógyász. – Apja: F. Rudolf, vegytan tanár a kv.-i egyetemen. – A kv.-i egy.-en orvosi oklevelet szerzett (1902); az egy. elme- és idegkórtani klinikáján gyakornok (1902–), majd tanársegéd. A dicsőszentmártoni kórházban osztályos orvos (1906–11). Többekkel szerk. -tette az EME Orvos- Természettudományi Értesítőjét (–1906). Bp.-en a Lipótmezei áll. elmegyógyint. főorvosa (1911–), igazgatója (1925–); közben tanulmányutat tett Belgiumban, Hollandiában és Nagy-Britanniaban (1914). Az I. vh.-ban mint katonaorvos teljesített szolgálatot. A bp.-i egy.-en a gyakorlati elmekórtan c. tárgykör magántanára (1924–). Mo. – on kezdeményezésére indult meg az elmebeteg-ápolók szakképzése. Tervei és elképzelései szerint épült fel a bp. – hárshegyi ideggyógyintézet, amelynek igazgatója is volt. Az Elmeorvosok Orsz. Egyes., elnöke. Számos tanulmányt írt az ideg- és elmekórtan kérdéseiről. – F. m.: Hogyan ápoljunk elmebetegeket? (Bp., 1914).
Irod.: Az 1909. évi aug. 28-án Bp.-en tartott V. Országos Elmeorvosi Értekezlet munkálatai (Bp., 1910); Forbáth Tivadar: Adatok a m. szegényügy rendezéséhez (Bp., 1908); Fülöp–Ferencz; Házsongárd; Kelemen Lajos 2006; Novák Ernő: A m. sebészirodalom bibliográfiája (Bp. s. a.); Ruzitska Béla: F. r.: emlékezete (Cluj-Kv., 1923); ÚIL; ÚMÉL