FALIBOGA Ioan, §

Vlăsăneşti, v. Ungureni (Dorohoi), 1905. máj. 28. † Szamosújvár, 1963. aug. 1.: katonatiszt, tanító, hivatalnok. – Az erdélyi kommunistaellenes mozgalom egyik szervezője és vezetője. Mv. -re érkezett Moldvából. Drekulyatelepre, Bánd községbe helyezték, ahol ő volt az első román tanító. A helyi lakosok segítségével iskolát építtetett (1924–). Mv.-en tanító (1938–39). Besorozták katonának, őrnagyi rangot szerzett. Elhagyta a várost (1940–), a II. vh. alatt Besszarábiában teljesített katonai szolgálatot. Hősiességét különböző kitüntetésekkel jutalmazták. Visszatelepedett Mv. -re, a 6. sz. Remeteszegi iskola igazgatója (1944–45; 1949–52), majd tanára (1948–49), a 2. sz. iskola igazgatója (1945–48); katonatiszt, majd tisztviselő, a tartományi Néptanácsnál osztályvezető; megalakította az Avram Iancu szervezetet (1953). A magyaro.-i 1956-os forradalom hatására titkos antikommunista ellenállási csoportok szervezkedtek, Maros megyében jelentősebbek voltak: a Faliboga, Kelemen; Veres és Fodor csoportosulások. Faliboga már az előző években megalakította a Nemzeti Felszabadító Bizottság-ot, akik főleg jobb életkörülményeket követeltek (1954–), amelynek tagja volt m. részről Frunda Károly és Miholcsa Gyula. A m. forradalom hatására Mv.-en és a MAT-ban mozgalom szervezésébe kezdett, amelynek élén 9 taralékos tiszt és aliszt állott, köztük Májer György ny. orvos, Ioachim Vlad, tartalékos tiszt és sokan mások: egykori tisztek és katonák, tanügyi káderek, magas rangú köztiszviselők, vasúti alkalmazottak, orvosok, földművesek. Patria 7 néven egy titkos szervezetet hoztak létre, amelynek célja a vádemelése szerint: „az RNK népi demokratikus rendszerének erőszakos megdöntése” (1957. márc. 14.). Titkos összejöveteleket tartottak, tevékenységüket kiterjesztették Brassóban, Temesváron és Buk.-ben is, mindenhol újabb tagokat toboroztak és nyertek meg az ügynek. A mozgalom a kommunista rendszer megdöntésének tervét is kidolgozta, bizottságokat szerveztek, amelyek a társadalmi és gazd.-i élet minden területét felölelték. Külön Katonai Bizottságot is szervezett, amely a megfelelő pillanatban fegyveres támadást is indíthatott volna a hatalom megszerzése érdekében (1956). Ellenforradalmi kiáltványt tettek közzé, amelyet Májer György és fia, Sándor, fordított m. nyelvre, sokszorosították és terjesztették. A Securitate azonban leleplezte a mozgalmat, 70 személyt letartóztattak (1956. nov.), és Mv-en a Katonai Ügyészségen 6 katonai ügyész, 12 bűnügyi kivizsgáló ügynök hét hónapon keresztül vallatta, kínozta őket a 0421-es Katonai Egységnél, majd Szebenben Katonai Ügyészség elé állították. A három vezetőt halálra ítélték, amit később végre is hajtottak, a többi 67 vádlott különböző időtartamú börtönbüntetést kapott, de Gheorghiu Dej a még életben maradottakat kegyelemben részesítette (1964). Sokan közülük a börtönben haltak meg. Letartóztatták (1956. nov. 4.) és Szebenben állam- és rendszerellenes izgatás vádjával halálra (1957), más források szerint 25 év kényszermunkára ítélték, amely ítéletet később 20 évi fogságra változtattak (1964. aug. 1.-ig). Drekulyatelepen (az ördögvölgyi telepen) az általa épített iskola falára emléktáblát helyeztek, az 1965-os mártír tiszteletére.
Irod.: Áldozatok; C. L. (1993. febr. 21.); Balint, Nicolae; Bartos 2012; Dascăli mureşeni, 1.; Dezső István; Gimnaziul Al. I. Cuza; Időtár 4.; Ioniţoiu; Remeteszeg; Sepsiszéki; Standavid-Tamási; Tófalvi 5.