FALKA Sámuel, bikfalvi

Fogaras, 1766. máj. 4., † Buda, 1826. jan. 20.: nyomdász, réz- és betűmetsző. – Nagyszebenben Neuhauser Ferenc festőnél rajztanulmányokat folytatott, majd gr. Teleki Sámuel támogatásával Bécs­ben Kóréh Zsigmond festő és rézmetszőnél, ill. a képzőműv. akad. -n tanult. A bécsi pénz­verdében ismerkedett meg a réz- és betű­metszés technikájával, egy nyomdában betű- és tömböntési gyakorlatot szerzett. Elsősorban betűmetszéssel foglalkozott (1791–), első megjelent könyve az általa metszett betűkkel – gr. Teleki Sámuel mv.-i könyvtárának kata­lógusa (1796). A budai Egy. Nyomda betűmetsző és öntő műhelyének vezetőjev (1798–), az ő betűi­vel készültek az Egy. Nyomda legízlésesebb kiadványai (kb. 1830-ig), köztük Verseghy Ferenc Aglája (1806), Kisfaludy Sándor Himfy szerelmei (1807), valamint az Erdélyi Múzeum. kötetei (1814–18). Betűművészete a reformkor tipográfiai stílusára is hatással volt. Kiváló rézmetsző is volt.
Irod.: Fundálok, pallérok; ÚMÉL