GAÁL Sándor, csíkszentgyörgyi; Gál Sándor

Csíkszentgyörgy, 1817. szept. 21., † Nocera, 1866. jún. 17.: honvéd tábornok. -Alhadnagy (1842), hadnagy, a székelyföldi m. csapatok vezérkari főnöke (1848. okt. –), honvéd százados (1848. nov.), őrnagy (1848. dec), ezredes (1849. febr.), vezérőrnagy (1849. júl.). – Erdélyben részt vett a 11–14. honvédzászlóalj szervezésében (1848. aug.). A marosszéki dandár vezérkari tisztje (1848. nov. –), majd Dobay Károly ezredes, háromszéki főparancsnok segédtisztje. Mészáros Lázár, hadügyminiszter, Székelyföld teljhatalmú parancsnokává nevezte ki (1849. márc. 17.). 10 000 embert fegyverezett fel és küldött a tábornok seregébe (1849. márc. közepéig). A nyári hadjárat kezdetén a székelyföldi hadosztály parancsnoka volt (1849. jún.). Bemmel együtt sikeres ellentámadást indított, Sepsiszentgyörgynél megállította az ellenséges csapatok újabb előnyomulását (1849. júl. 23.), végül az osztrák-orosz csapatok júl. végi általános támadása következtében kiszorult a Székelyföldről. „Nevezetes, hogy 1849-be, augusztus havába egy hétfő nap estefelé itten [Körtvélyfáján] húzodott keresztül a Maroson G. S. forradalmi vezér a táborával és 18 ágyúval, bár a muszkák mindenfelől őrizték.” Emigrált, Kossuth megbízta egy függetlenségi szervezkedés vezetésével. Az olaszo.-i M. Légió tagja (1860–). Bebörtönözték, elméje elborult.
Irod.: 1848–1849 Marosszék; Dósa Elek: Marosszék (Hadtörténelmi közlemények, 1. sz., 2012. márc.); Pál-Antal 2002; Pesty 2014; ÚMÉL