GARDA Márton

Nagyadorján, Magyarfülpös, 1818. aug. 24., † Erdőszengyel, 1913. máj. 30.: ref. lelkész. – Felesége Kis Anna (1829 – Sáromberke, 1858. jún. 6.). Gyermekeik: János, Klára, Anna. – Tanult Mv.-en (1836), ahol tanárai voltak a vértanú halált halt Török János, Ercsei János, Bolyai Farkas, Dósa Elek, Bodolla Sámuel. A gimn. elvégzése után két –két évig volt histórikus, jogász és filozófus, teológus. Befejezve a teológiai tanfolyamot, a mv.-i Ref. Koll.-ban lett ellenőr (publicus preceptor) és tanítani is alkalma volt. A Koll. könyvtárosa volt (1841. jún. —1843. jún ). Egy alkalommal gr. Teleki Lajosné mv.-i kastélyában prédikált, a jelenlevő Teleki Sámuel úgy megszerette hogy mint patrónus ajánlatára a sáromberki gyülekezet egyhangúan rendes lelkipásztorának hívta meg (1843–1872. jún.-ig), amikor meghívták, a mv.-i koll. -ba professzornak kiválasztott Albert János, utódául. Papi állását elfoglalva, maga helyére káplánt állított és kölföldi tanulmányútra indult a Teleki család támogatásával: egy évig Bécsben kristalográfiát, fizikát, kémiát hallgatott, majd Lipcsében a hangtan szerinti tanítást, Berlinben botanikát, teológiát, neveléstant, vegytant és állattant tanulmányozott (1844–45). Haza térve átvette gyülekezete gondozását, de az iskolában is tanított nem csak a tanulókat, hanem a tanítókat is. Több évig volt a görgényi egyházmegye direktora, mint visitator megkezdte az egyházak vagyonának, kegyszereinek leltárszerű összeírását; kezelte a gyámpénztárt. Hivatalos körútjaiban a földművelés, okszerű gazdálkodás, méhészet, gyümölcsészet terén igyekezett nevelni a népet; úttörője volt az akkor még ismeretlen lucerna, répa, bükkönytermények meghonosításának, gyömölcs – és akácfa tenyésztésnek, amikből faiskolái voltak. Egészsége megromolott, nyugdíjazták, azután a gr. Teleki Sámuel patrónus által felajánlott erdőszengyeli kertilakban lakott még 42 évet (1871–1913). Kimagaslott paptársai közül nagy tudásával.
Irod.: Böjthe Andor; Csekme Ferenc: Képek a parókhiákról (Mv., 1910–27); Gyászjelentő; Koncz 1879; Sáromberke; Szabó–Szögi