GHYCZY János, Giczi, giczi, ássa – és ablancz-kürthi

1520k., |Gyulafehérvár, 1589. jan. 7.: erdélyi kormányzó. – L. Schwendi császári generális seregében Kővárnál harcolt (1565). Kerecsényi László várkapitány mellett hadnagyként szolgált a gyulai várban (1566). Ellenezte a vár átadását a töröknek (szept. 2.). Miután túlélte az ezt követő öldöklést, Erdélybe menekült, ahol János Zsigmond szolgálatába lépett, akitől Marosszékben Csókfalvát és Bedét kapta adományul (1569. júl. 15.). Báthori István fejedelem és lengyel királynak is bizalmas hívei közé tartozott, s szolgálataiért hatalmas birtokadományokban (Gyalu, Szászfenes, Daróc, Szászlóna stb.) részesült (1571–). Váradi végvidéki főkapitány volt (1576–85). Báthori követeként a temesvári pasánál járt (1577). Báthori kormányzóvá és a kiskorú Báthori Zsigmond gyámjává nevezte ki (1585. máj. 1.). Az 1587. tavaszi ogy.-en az ifjú fejedelem unokabátyja, somlyai Báthori István akarta megbuktatni, s a kormányzóságot magának megszerezni. A török Porta azonban megakadályozta Báthori István puccsát, s fermánban biztosította, hogy tisztségében maradjon. Az intrikák ellenére csak betegsége miatt, a medgyesi ogy.-en mondott le (1588. dec.), s megkapta a főkapitányi címet. A Schola Particula támogatója helytartóként és váradi kapitányként is (1589).
Irod.: Bölöni Domokos: Remény a Nyáros-patak partján (Nú., 1996. aug. 21.); Időtár 1., 5 /1.; Jakab Elek: A Ghyczyek Erdély történetében, különös tekintettel a királyi kormányzói intézményre (Bp., 1876); ÚMÉL