GIDÓFALVI Péter

? † ? : ref. lelkész. – Mv.-en (1685) és Nagyenyeden subscribált (1686). Técsőn volt rektor, majd Fanekerben az egyetemen tanult (1693. szept. 13. – 1695), azután a Groningeni Egyetem teológiai és filológiai karát látogatta, ahol egy latin nyelvű disputációval zárta az egyetemi tanulmányait (Disputatio theologica, 1695). Ez a munka ma a mv.-i Teleki Téka gyűjteményében található. Marosjárában, Mezőfelében (1692–97), Küküllőváron (1697–1703), Lukafalván (1699–1703) teljesített szolgálatot, Gernyeszegen (1707) udvari lelkész, majd Somosdra került (1719 – 24), Somosdon megnyitotta a tudós, külföldi akad. -ákra járt, peregrinált lp. -nak a sorát. A vizitációs jegyzőkönyvek mind őt, mind a rektort dícsérték. A nagy szárazság után nehéz szolgálata volt, amelyet a hívek kicsinyessége (pl. a templomi ülésrend) még jobban megnehezített. Az árvízkárok ellen a patakon három gátat emeltetett. Az egyházmegye is felfigyelt munkájára és egyházmegyei főjegyzőnek választották. Somosdi szolgálata utolsó évében az iskola felépítéséhez fát gyűjtetett, ám az csak később épült fel (1743–44). Nyárádkarácsonyfalván (1725–32), Gyulakután (1732–35), Fintaházán (1737–41), Sóváradon (1743–50), Székesen (1752–64) és Mezőkölpényben (1764–67) teljesítette lelkészi szolgálatát.
Irod.: Imreh Barna; Küküllői Ref. Egyházm. 3.; Ősz; Somosd