GURZÓ György Anaklét

Szárhegy, 1912. ápr. 25., † Esztelnek, 1989. márc. 30.: Ferenc-rendi szerzetes, teol. tanár. – Az erdélyi ferencesek rendjébe lépett (1927–), ideiglenes (1928), örök fogadalmat tett (1934). Csíksomlyón filozófiát, a vajdahunyadi ferences főisk. -n teológiát tanult, pappá szentelték (1935). Vajdahunyadon segédlelkész és hitoktató (1936–38). A római Antonianum ferences főisk. -n folytatott tanulmányokat (1938–), kánonjogi doktori fokozatot szerzett (1941). Kv. -ott káplán (1941–), a mikházi újoncházban novíciusmester (1942–49), Mv.-en hittanár (1945–), a vajdahunyadi rendi főisk. tanára (1946–49). Szatmárnémetiben lelkész (1949–). Rendtársaival együtt Máriaradnára internálták (1951. aug. –). A kényszerlakhelyéül kijelölt Désen élt (1952–), Désen titkos teol. főisk. -t is vezetett. letartóztatták (1955. márc. –). A kv.-i katonai törvényszék államellenes izgatás, hazaárulás, összeesküvés, tiltott iratok terjesztésének hamis vádjával 7 évi börtönbüntetésre ítélte (1956. márc. –). Kv.-on, 5 évig a szamosújvári börtönben, majd a Duna-deltában (Brailá, Ostrov) raboskodott, megrokkant egészséggel, fél szemére megvakulva szabadult (1962). Désen, majd Csicsókeresztúron lelkész (1962–), Gyulafehérvárott a r. k. teol. főisk. spirituálisa (1969–), a Iitánia tanára, Márton Áron püspök tanácsadója. Az állam nyomásra elhelyezték, haláláig Székelyudvarhelyen a ferences templom ig. lelkésze volt (1978–). Legtöbb műve kéziratban maradt.
Irod.: Maros-küküllői főesp.; ÚMÉL