GYALOGI János, Gyalogy Johannes

Gyöngyös, 1685. jan. 6., † Buda, 1761. máj. 29 : költő, jezsuita hitszónok, bölcsésztanár, történész. – A trencsényi jezsuita gimn.-ban volt novícius és lépett a jezsuita rendbe (1701); a bölcselet tanulmányozása után három évig tanított Kőszegen. Kv.-on hallgattott a költészetet és szónoklatot; Nagyszombaton Szent Tamás tanait hallgatta; bölcsletből doktori szigorlatot tett (1715). Besztercebányán majd Kv.-on tanított. Mv.-en prédikátor (1716–24). A ref. túlsulyú városban hatásos szónoklataival és egyéb eszközökkel terjesztette a katolikus hitet, m. Ciceronak is nevezték. A székelyudvarhelyi rendház főnöke (1724–), Nagyszombatban hitszónok és a papnevelő int. vezetője (1725–), a kv.-i rendház főnöke (1728–), Nagyszombatban hitszónok ismét (1730–). Újból Mv. -re rendelték, mint egyházi felügyelő vigyázta a megkezdett jezsuita templom, a mai plébánia építkezését (melynek alapkövét még annakidején az ő jelenlétében tették le, 1728. aug. 12). R. kat. pap a r. k. tanoda és nevelde igazgatója volt (1735–37). Székelyudvarhelyre helyezték (1738–40; 1742–43), a szatmári rendház elöljárója (1740–41), Kv.-on, Egerben, Budán, Pécsett, Kassán, újból Székelyudvarhelyen tevékenykedett mint rendházfőnök, egyházi szónok. Budán vonult nyugdíjba (1760). Írt latin és m. verseket, szatírákat, alkalmi költeményeket. – F. m.: Maria augusta gemino Majestatis. (Tyrnaviae, 1712); Prima Jesu Societas Claudiopolitana. (Claudiopoli, 1715); Corona Joannaea. (Claudiopoli, 1715); Carmen augurale (Kv., 1719); Iter ad Templum. (Cibinii, 1719); Theophili romanocatolici, hungari. (Tyrnaviae, 1726); Keresztes vitéz. gr. várhegyi Keresztes Márton halotti dícsérete, 1728. febr. 19. (Kv., 1728); Opus Epigrannaticum. (Kv., 1728); Daciae spes, et deliciae, in Antonio e Toparchis Lazariis ostensae terris, et in ipso aetatis flore praeraeptae. (Tyrnaviae, 1730); Opusculum ortographicum. (Tyrnaviae, 1730); Sylvae (Kv., 1737); Inclytae et antiquissimae Siculorum Transylvaniae, magno Atilae Hunnorum duci (1738); Halotti praedikatzio. ifj, Kászoni báró Bornemissza János. felett. (Kv., 1747); Ad tumulum Pyladis. (Tyrnaviae, 1749); Emblemata et variae inscriptiones anno jubilaeo missionis S. J. Marosvásárhelyiensis (Claudiopoli, 1750); Reverendi Patris Stephani Csete. (Claudiopoli, 1750); Az orsolitáknál. (Kassán, 1752); Ad Cassovienses collegii academici scholasticos. (Kassa, 1753); Panegyrici sanctorum. (Kassa, 1754); A II. Rákóczi Ferenc tiszteletére emelt kolozsvári diadalkapuról. Gy. J. korabeli költő, író feljegyzése. Kiad. Varga Imre (Vigilia, 1965).
Irod.: Fülöp–Ferencz; Halotti beszédek; Időtár 1; Incze; Jezsuita évk.; Krón. Füz. (1940. 4/10); Millenniumi kiáll.; Mv.-i R. K. okt.; OSZK katalógus; R. k. okt. – 1; R. k. okt. –2; Rácz 2009; Szinnyei; ÚMÉL