GYÁRFÁS Elemér, § lécfalvi

Borzás (ma Dicsősztmárton egyik lakónegyede), 1884. aug. 27., † Buk., 1945. okt. 4: jogász, közgazdász, főispán, politikus, ogy.-i képviselő, történrtíró. – Apja főszolgabíró és földbirtokos volt. Az elemi iskolát Segesvárt, a gimn. -ot Nagyszebenben, a jogot Kv.-on, Bp.-en és a Sorbonne-on végezte. Jogtud. és államtud. doktori oklevelet szerzett (1909). Ügyvédjelölt Mv.-en, ahol letette az ügyvédi vizsgát (1909). Dicsőszentmártonban önálló ügyvédi irodát nyitott (1909–). Részt vett az I. vh.-ban, a 2. huszárezred kötelékében 35 hónapig az orosz fronton szolgált (1914–17), huszárkapitányként szerelt le. Négyszer tüntették ki. Aktívan részt vett a megye politikai életében (1917–). Borziatelepi (jelenleg Dicsőszentmárton egyik városrésze) birtokaiból minden falubeli lakos 5 hold földet kapott a földosztáskor (1918) és a közbirtokosságnak 200 hold erdőt adtak ugyanabból a birtokból. A létesítendő üveggyár rendelkezésére bocsátotta Borzáson lévő rétjét, amelyen Ardeleana névvel egy helybeli vállalkozó csoport, külföldi tőkebefektetők segítségével elindította az üveggyárat (1918. szept. –). Kis – Küküllőmegye főispánja lett (1917–19). A forradalom alatt a vm. -ei Nemzeti Tanács elnöke volt. Az impérium változás után az erdélyi m. kisebbségi politika vezéralakja lett az akkor megalakult Erdélyi M. Szövetség elnöke (1921–), majd ennek felfüggesztése után a M. Néppárt és utódpártja az Országos M. Párt alapító és vezetőségi tagja (1922), a közgazdasági szakosztály elnöke. A párt listáján került a román szenátusba, Csíkmegye képviseletében a buk.-i parlamentbe nyolcszor újraválasztott szenátor (1926–38), és mint ilyen a kat. egyház és általában a kisebbségi ügy érdekében többször eredményesen felszólalt. Főleg egyházpolitikai, kulturális és közigazgatási kérdésekkel foglalkozott, szerepe volt az erdélyi r. k. egyház és a román állam között létrejött konkordátum megszövegezésében. Az erdélyi kat. élet egyik vezető tagja: a Kat. Népszövetség alelnöke, a kv.-i Szt. Imre Egyes. alapítója (1903), Egyházmegyei Tanács tagja, az Erdélyi Kat. Státus igazgató tanácsának tagja (1921–) és előbb világi alelnöke, később elnöke (1933-tól). A mv.-i zsidó-m. tulajdonban lévő Leszámítoló Bank és a Küküllő Takarékpénztár igazgatósági tagja (1924). Az Erdélyi Katolikus Akad. tagja, a kv.-i Pázmány Társ. alapító alelnöke (1938–44), az OMP betiltása után (1938. márc. 31.) az erdélyi magyarság politikai szervezetében, a Romániai M. Népközösségben játszott fontos szerepet, amelynek alapítója és elnöke (1941–44). Mint a dicsőszentmártoni Közigazgatási Bank, később az Erdélyi Bankszindikátus elnöke, tekintélyes szerepet játszott Erdély gazdasági és pénzügyi világában is. A MP közgazdasági szakosztályának elnöke, a Mezőgazdasági Tanács alelnöke, a Kisküküllőmegyei Gazdasági Egyesület elnöke, a KZST tagja volt, azonkivül még számos kulturális és gazdasági egyesületnél vezető szerepet játszott. Kitüntetései: a román koronarend tiszti keresztje, a pápai Szent Gergely nagykereszt. Neve mint író is ismert, egyházi, pénzügyi és történelmi műveket írt. Már az I. vh. előtt írt cikkeiben hirdette, hogy meg kell ismerni a román nyelvet és irodalmat, meg kell szüntetni a válaszfalakat magyarok és románok között. A közügyi aktivitás hirdetője ugyan (1921), de a Kós Károly-féle M. Néppártot a politikából kiszorítva, a földbirtokos – és bankérdekeltségek szolgálatában, az OMP előkészítője és megszervezője. Állást foglalt az anyanyelven oktató felekezeti iskolák védelme érdekében. Erdélyi problémák c. publicisztikai munkájának alapgondolata szerint „az erdélyi magyarságnak a [. ] világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Közép-Európa tengelyében elhelyezkedett román és m. nép között”. Cikkei, tanulmányai megjelentek a: M. Kisebbég, Erdélyi Tudósító, Kis-Küküllő, Keleti Újság és az Erdélyi Lapok-ban. Kv.-on az Egyetem, a Kv.-i Egyetemi Lapok belső munkatársa (1903); a dicsőszentmártoni Vármegyei Híradó fel. szerk.-je (1909–14), egyik alapítója és főmunkatársa a nagyváradi Erdélyi Lapok, Új Lapok, M. Lapok -nak (1932–40). A Securitate letartóztatta, s a Securitate pincéjében halt mártirhalált (1945). – F. m.: A román görögkatolikusok autonómiája (Bp., 1905); Szabadság és uralom (Kv., 1906); Tanulmányok a nemi életről (Kv., 1906); Erdélyi problémák, 1903–1923 (Cluj-Kv., 1923); Bethlen Miklós kancellár. 1642–1716. (Dicsőszentmárton, 1924); Románia hitelszervezetei és az erdélyi magyar pénzintézetek (Lugos, 1924); A leu árfolyama és a pénzügyi válság (Cluj-Kv., 1924); Az erdélyi katolicizmus műltja és jelene Dicsőszentmárton, 1925); Az erdélyi szászok és a katolicizmus (Dicsőszentmárton, 1925); Az erdélyi Kat. Státus mint államjogi, politikai és gazdasági megoldás (Dicsőszentmárton, 1925); Az erdélyi románok uniója s a román görög katholikus egyházi szervezet kifejlődése (Dicsőszentmárton, 1925); Egyenes úton, 1901–1926: Cikkgyűjtemény (Dicsőszentmárton, 1926); Supplex Libellus Valachorum (Kv., 1927); Gyárfás Elemér beszéde a középiskolai törvényjavaslathoz (Lugos, 1928); A mezőgazdasági adósságok szanálása s a kapcsolatos pénzügyi törvények (Lúgos, 1932); Az első kisérlet – az Averescu-paktum előzményei, megkötésének indokai, szövege, módosításai, következményei, felbomlása és tanulságai (Lugos, 1937); társsz.: Biserica noastră şi cultele minoritare (Buc., s. a.); Gazdasági sérelmeink és kívánságaink (Dicsőszentmárton, 1926, 1928, 1930); szerk.: Az erdélyi katolicizmus múltja és jelene. (Dicsőszentmárton, 1925); előszó: Ştatusul Catolic Ardelean şi acordul de la Roma (Cluj, 1933).
Irod.: 1924–1944 Helikon; Helikon Bernády; Bernády Gy.: Reflexiók Gy. E. szenátor úrnak „Az első kisérlet” c. a M. Kisebbség –ben megjelent közleményére (Mv., 1937); Csucsuja István: Sokarcú örökség: Tanulmányok, laudációk, gyászbeszédek (Kv., 2012); Dícsőszentmárton; Dicsőszentmárton régi arca; Az EME háromnegyedszázados tudományos működése (Kv., 1937); Endes Mikós: Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története (Bp., 1935); Fülöp–Ferencz; Gáldi László: Siebenbürgen im Aufbau der ungarischern Kultur (Bp. – Leipzig – Milano , s. a.); Gulyás; Gyárfás Elemér: Bethlen Miklós kancellár (1642–1716) = Kós; György 1926; György 1927; Helikon 1924–1944; Időtár 3; Időtár 4; Katona Szabó; Ki kicsoda ?; Magyar Erdélyben; Marosi-Helikon; Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Kv., 1944); Mikó Imre: Huszonkét év (Bp., 1941); MKL; Moldovan, Valeriu: Dieta Ardealului din 1863–64 (Cluj, 1932); Molter 1, 2; Orbán Zsolt., …A román nép, mellyel századokon át éltünk együtt, meg fog érteni minket a jövőben is…= Magyar…Erdélyben; … Osváth; Pană; Pascu Ştefan: Transilvania în lumina datelor geopolitice şi statistice (Blaj, 1944); Politics and political parties in Roumania (London, 1936); Pomogáts 1.; Puşcariu Ioan: Notiţe despre întîmplările contemporane (Sibiu, 1913, 1919); Recueil des griefs de la minorité hongroise de Roumanie (Bp., 1922); RMIL; Sas Péter: Gy. E. és Márton Áron levélváltásából (Művelődés, 7/8. sz., 2009. júl. -aug. 2009); Sebestyén: Károlyok, királyok és. Elemér (Nú., 1997. júl. 1.); Târnăveni, cult. – ist.; Török Béla: Adalékok a M. Ház történetéhez (Nú., 1997. jún. 24.); Transilvani; ÚIL; ÚMÉL; Visnai