GYULAY Sámuel, marosnémeti és nádaskai gr.

Nádaska, 1723 júl. 28 † Székelybere, 1802. ápr. 24.: altábornagy. – Ferenc (1674–1728) és losonczi Bánffy Mária fia. Felesége: kászoni br. Bornemisza Anna. Gyermekei: Krisztina Kornis Zsigmondné (1760–1785), Ignác (1763–1831), Ferenc József (1768–1868), Sámuel († 1790 v. 94), Albert (1766–1835). – Gy. Sámuel gr. katonai pályája az osztrák örökösödési háborúban (1740–48) kezdődött. Az ezt követő hétéves háború (1756–63) során már ezredesként harcolt. A csehországi Teplitz melletti harcokban (1762. aug. 2, ) tanúsított helytállásáért a Katonai Mária Terézia-renddel tüntették ki (1763. nov. 11.). Mária Terézia királynő utasítására az Udvari Haditanács katonai bizottságot küldött Erdélybe (1762), hogy a székely határőrséget betagolja a birodalmi hadseregbe. A székelyek ellenállását fegyveres erőszakkal törték meg. Joseph von Siskovits báró altábornagy katonái tömegmészárlást rendeztek a Csík-Madéfalván összegyűlt lakosság között (1764. éjjel), az életben maradottak Bukovinába menekültek. Ezt követően a Bizottság katonai fedezet alatt végrehajtotta az erdővidéki kényszersorozást (1767. márc. 7. – 16.). Háromszéken megszervezték a 2. székely gyalogezredet, Kézdivásárhely központtal, és a székely huszárezredet Sepsiszentgyörgy központtal. A székely gyalog – és huszárezredeket egyetlen határőr dandárban egyesítették, amelynek parancsnoka Gy. S. vezérőrnagy lett. (1773–1802), Forgách Miklós tábornok halála után a róla elnevezett m. gyalogezred tulajdonosává, altábornaggyá (1777–) nevezték ki. A Gyulay-ezred Pestről és környékéről vette kiegészítését (1781–), ezért nevezik (mindmáig) a m. főváros háziezredének, a 32. hadrendi számot viselte („Harminckettesek”, 1796–). Gyulafehérvár (Karlsburg) katonai parancsnokaként hunyt el.
Irod.: INTERNET