HALLER Gábor, hallerkői gr. szentpáli ág

1718, † 1784. nov. 21, temetve a szentpáli Haller kriptába: tábornok, guberniumi tanácsos, királyi étekfogó. – H. Gábor (1685–1723) és Károlyi Klára (1697–1749) fia. Felesége: gr. Grassalkovich Anna Mária (1736 – 1806). Gyermekeik: József (1754–1823), Erzsébet (1756–1814). Apja korai halála után (1723) anyja, ill. nagyapja Károlyi Sándor gondoskodása alatt nevelkedett. Már fiatal korában kedvét lelte a fegyverforgatásban. Banja Lukánál részt vett az osztrák-török háborúban (1737–39), ahol az oszták haderő visszavonulásra kényszerült. Ennek a csodás megmenekülésnek az emlékére készíttette anyja a Máriacelli Szűz Mária másolatát. Pályafutása alatt tábornoki rangig emelkedett. Guberniumi tanácsosi címet is kapott. Többször kapott megbizatást Mv.-en a városi polgárság és a város vezetősége között kirobbant viszályok lecsillapítására (1765–75). Mv. főinspectora-ként többször járt közbe a kormánynál a város érdekeiben, de ha kellett, a városi magisztrátust is megdorgálta. Javaslatára a magisztrátus gondot fordított a hidak karbantartására, új utcákat nyitottak meg, a Poklos-patak medrét újraásták, a jezsuiták Szent Király utcai házát lábassá alakították. Anyja halála után Kerelőszentpálon, a korábban a protestánsoktól visszavett, egyszerű templomot megmagasított boltozattal, toronnyal, sekrestyével, két új mellékoltárral, karzattal látta el (1775). A szentpáli templom második alapítójának nevezhető. Ugyancsak Szentpálon lebontatta a régi kastélyt, és a kor igényeinek és izlésének megfelelő U alakú, XVI. Lajos stílusú kastélyt építtetett. Feleségül vette Grassalkovich Antal gr. leányát, Annát (1754), akivel Hegyfalut és annak birtokait csatolta a sajátjához. Felesége ösztönözte arra, h. birtokait egyre növelje. Halála után a vagyon Anna kezére jutott. Ő építette át újbarokk stílusban Kerelőszentpálon a kastélyt (1740–60), mert az első H. István által építetett régi várkastély nagyon megrongálódott a Rákóczi szabadságharc idején. Barokk modorban épült nagy kert vette körül a kastélyt (19. sz. elején), mára már teljesen megsemmisült. A Kápolna-dombon építette a családi kriptát, az Imola mauzóleumot (1740–60). Fényűzően rendezte be és a kriptakápolnában elhelyezte az ősök sírköveit. Az épület megrongálódott a háború végén (1944). Az államosításkor a családot kitelepítették (1949), a berendezést ellopták, tönkretették, az épület pusztulófélben. – Irod.: Álló- és mozgóképek; Bozac-Pavel; Fekete; Harmath-Kálmán; Időtár 1., 5 /1.; Keresztes Gyula: A kerelőszentpáli templom és kápolna (Nú., 1998. aug. 29.); Léstyán – templomok 2.; Mv.-i Plébánia; Nagy-Bodó Tibor: A menthetetlenné váló barokk kastély (Nú., 2021. jún. 11.)