HAYNAL Imre

Beszterce, 1892. nov. 12 † Bp., 1979. febr. 3.: orvos. – Besztercén az ev. iskoláiban tault, majd a kv.-i FJTE Orvosi Karán végzett (1915). Az I. vh.-ban (1915–18) mint katonaorvos teljesített szolgálatot az orosz, olasz és albán fronton, megsebesült az isonzói csatában. Orvosi tevékenységét Bp.-en kezdte, az I. sz Kórbonctani Intézetben dolgozott (1919–20), majd a III. sz. Belklinikán (1920–34), a Szent Lászkó Kórház (1934–40), a Rókus Kórházban (1940–) belgyógyász főorvos. Közben külföldi egyetemeken ösztöndíjasként fejlesztette szakmai tudását. A kv..-i FJTE-en a Belgyógyászat professzora lett és a Belklinika igazgatója, az Orvosi Kar dékánja (1944–45). A MOGYE prof.-ra rövid ideig (1945). Az EME Orvostudományi Szakosztályának elnöke (1944. nov. 24. – 1945. ápr. 12.). Az Értesítő az EME Orvostudományi Szakosztályából. c. folyóirat társszerk.-je Sáry Bélával (1945). Regénye: A hajnal emberei (Kv., 1943 v. 44 ???). Visszatért Bp.-re ahol a II. sz Belklinika igazgatója, tanszékvezető tanára. Politikai okok miatt eltávolították a klinika éléről, nyigdíjazták (1958). A MTA levelező (1945–), majd rendes tagjává választották (1946–). Kossuth díjas (1957). Az ő nevét vette fel a Bp.-i Orvostovábbképző Egyetem (1991).
Irod.: R. Berde Mária tanulmánya: Az erdélyi író lelkisége (Sorsunk, 1945. III. 6. sz.); Féja; Genersich; Barabás-Péter M.–Péter H. M.; Péter 2006; Péterffy Á. – P. P.; Wertzberger