ADY Mariska, diósadi, Landt Lajosné

Hadad, 1888. febr. 26, † Bp., 1977. febr. 4.: költő, prózaíró. – Apja: Ady Sándor körjegyző, A. Endre nagybátyja volt. Férje: Landt Lajos, meghalt az első vh.-ban (1916), 3 gyermekét egyedül nevelte. – Tanítónői diplomát Bp.-en szerzett (1908). Irói munkásságát novellával, tárcával kezdte, a Zilahon megjelenő Szilágyságban. Székelymosonban állami (1916–), majd ref. tanító volt (1919–). Betegsége miatt korán elhallgatott. Írásai az erdélyi lapokban jelentek meg (1907–): Csíki Lapok, Ellenzék, Magyar Nép, Pásztortűz, Székely Nép, Székely Újság, Vasárnapi Újság, Zord Idő. A KZST tagja volt. – F. m.: Sok ború – kevés derű (elb., karcolatok; Zilah, 1907); Én az őszben járok (versek; Székelykeresztúr, 1924; Kv., 1925.); Családi emlékek (emléke­zések Ady Endréről; I. szerk. Kovaloszky Miklós; Bp., 1961); társsz.: Mustármagok (versek; Bp., 1987); Magyar költőnők antológiája (Bp., 1997).
Irod.: MIL; Réthy–Váczy; RMIL; ÚMÉL; Vulturescu; ÚMÉL; Wikipedia; Záhonyi