AJTAY Endre, § nagyajtai

Mv., 1889. júl. 27, † Bp., 1964. márc. 16.: katonatiszt, hadtörténész, szakíró. – Tanulmá­nyait a bp.-i Ludovika Akad.-n végezte, hadnaggyá avatták (1908. szept. 1.) a 67. közös bécsi gyalogezred Eperjesen lévő zászlóaljában; majd főhadnagy, őrnagy (1925. k.), alezredes (1930), ezredessé léptették elő (1938). Az I. vh.-ban csapattisztként harcolt, sebesülése következ­tében hadirokkanttá vált. Bp.-en a sajtóügyészség katonai szakértője (1915–18), a Hadtörténeti Levéltárban, a Központi Honvéd Könyvtár ig. (1935–41). Az MTA Hadtört. Bizottságának meghívott tagja (1935–45). Kitüntései: III. oszt. Katonai Érdemkereszt, Károly csapatkereszt, Sebesültek érme egy középsávval, Jubileumi kereszt (1908). Elsősor­ban a 18–19. sz.-i m. hadtörténet különböző kér­déseivel foglalkozott. Novellákat is írt. – F. m.: társsz.: A cs. és kir.székely gyalogez­red története 1883–1919. (Kulla Jánossal, Bp., 1931); A volt cs. és kir. 46. gyalogezred vh.-s története 1914–1918 (Szeged, 1933); szerk.: A ma­gyarhuszár (Bp., 1936); Er­délyi ezredek a világháborúban (Bp., 1941); A m. gyalogság. (Bp., 1942); A m. katona vitézségének ezer éve, 1–2. Főszerk. (Bp., 1942); kézirata: drámája: Az erdélyi nő; vígjátéka: Anyatigris, több hadtörténeti műve is kéziratban maradt.
Irod.: Erdélyi ezredek; Erdővidék; RÚL; ÚMÉL