AJTAY Miklós, vajasdi, írói álneve: Randolph Robban

Mezőszengyel, 1899. jan. 26., † Párizs, 1987. jún. 10.: újságíró, író. – A Bp.-re menekített kv.-i és pozsonyi (1919–23), valamint a berlini és a párizsi egy.-en tanult, a párizsi Sorbonne-on bölcsészdoktori okleve­let szerzett (1923), Bp.-en tornatanári tan­folyamot végzett (1924). Az olasz fronton harcolt (1917–18), Bp.-re menekült (1919), fél évig Münchenben munkás volt (1922). Rómában, majd haláláig Párizsban élt (1924–1987). Megalapítója és ügyvezető elnöke a Párizsi M. Akad.-nak (1926–44). A M.Távirati Iroda párizsi tudósítója (1933–). A müncheni Szabad Európa Rádió belső munka­társa, az irodalmi oszt. Vezetője (1951–57). Tanulmányait, verseit, kritikáit főként az Új Hungária (1953–71) és a M. Könyv­barátok c. lapok közölték. Az általa alapított Párizsi M. Akad. ügyvezető elnöke (1926–44), a Szabad M. Újságírók Egyes, alelnöke; a M. Szabadság Tanácsa (1958–), a Vörösmarty Irod. Kör vezetőségi tagja (1961–). – F. m.: A tragikum a modern drámában (1923); Esztétikai imperializmus (Párizs, 1926); Lírai költők antológiája. (Bev. írta A. M.; szerk. Bányai Kornél; Bp., 1927); Le chemin le plus court de la pensée juridique (Párizs, 1930); Si l’Allemagne avait vaincu (Randolph Robban néven; Párizs, 1950; németül: Stuttgart, 1951; spanyolul: Barcelona, 1951; japánul: Tokió, 1952); A magyar démiurgosz ítélőszéke előtt (Párizs, 1952); Le robot ger-manophile télécommandé. (Randolph Robban néven; reg.; Köln-Párizs-New York, 1956); „A sír hol nemzet süllyed el…” (Köln-Detro­it, 1960).
Irod.: Borbándi; MNL; RÚL; ÚMÉL