BABRIK József

Nagyvárad, 1949. júl. 20., † Mv., 1974. aug. 26.: zenész, tanár, lantművész. – Gyermekként zongorázni, furulyázni, lanton és gitáron játszani önerőből tanult. Nagyváradon a 4. sz. középiskolában érettségizett (1967); tanulmányait a mv-i Tanárképző Főiskola zenetagozatán folytatta, itt szerzett oklevelet (1971–74). Kutatási területe a 11. – 17. sz. zenéje, kódexek kottáit fejtette meg. Régizene és lantművész, a Camerata Transsylvanica régizene-együttes tagja (1972–74). Felléptek Mv.-en, Székelyudvarhelyen, Kv.-on (1973). Mv.-en a lant szóló játékosa Kerekes Tóth Erzsébettel, a Népi Együttessel, a Zenei Napokon Csíky Boldizsár Régi erdélyi énekek és táncok c. művének ősbemútatóján (1974) turnézott Háromszéken, Erdővidéken, Kovásznán, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön (1974). – F. m.: szerzeményei: Virágom, virágom; Amerre az én vágyam száll; Mezítlábas leánykérő; Virágok leánya; Hej, ladikom; lemezei: Kettőspont, Ej, haj, gyöngyvirág… (Radio Tg. M.; Red. Borbély Zoltán, Adriana Velincov-Dan; Electrecord, ECE 01695).
Irod.: Bajor Andor : Betűvetők becsülete (Buk., 1996); Kuszálik; MMK; Művelődés (2. sz; 9. sz, 1974.; 1. sz., 1995.); RMIL 4. köt: Régizene.