BAJKÓ Barabás

Nagyvárad, 1916. dec. 28., † ? : orvos. – Gimn.-i tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Mikó Koll.-ban végezte, majd a buk.-i Orvostudományi Egyetemen tanult, végül orvosi dipomát a kv.-i egyetemen szerzett (1942). Pályáját az újonnan megalakult MOGYI-n kezdte, egyetemi tanársegéd lett a mv.-i Nőgyógyászati klinikán (1945–47), de egyetemi karrierje származása miatt gyorsan megszakadt. Orvos, majd főorvos a csíkszeredai kórházban (1947- ). Vezetése alatt alakult meg a modern értelemben vett szülészet-nőgyógyászat osztály, amelynek hatóköre az egész Csíkszékre kiterjedt. Létrehozta a bábaképzőt, később a szülésznőket képző egészségügyi technikumot. Oktatási tevékenységéhez tartozik az is, hogy szakorvosok egész sorát bocsátotta útjukra az intézményben eltöltött évek után. Doktori címet szerzett (1970). Kutatási területe a koraszülés és az anyaméh. Számos nemzetközi orvoskongresszus előadója volt, rendszeresen publikált hazai és külföldi lapokban. Különösen fontosnak tartotta a megelőzést: nevéhez fűződik a rendszeres méhnyakrák-szűrés bevezetése, fontosnak tartotta a lányok, fiatal nők egészségügyi nevelését. „Elsőként számolt be a hazai szakirodalomban falusi környezetben végzett nőgyógyászati szűrővizsgálatok tanulságairól. Életének utolsó évtizedeiben, orvosi munkája mellett, a székelység történelme foglalkoztatta: 17–18. sz.-i lustrákat kutatta, rendszerezte ezek anyagát, segítve Imreh István és Pataki József történészek munkáját. – F. m.: Néhány tanács asszonyoknak (Csíkszereda, 1948); Mi a vetélés és hogyan következik be ? (Csíkszereda, 1981).
Irod.: Genersich; Székely Hon (2010. márc. 26; Wikipedia; Todea–Fülöp–Avram