BÁLINT Albert. Szalvátor, P., Salvator

Székelyszentkirály, 1911. jan. 23. † ? : ferences szerzetes, teológiai tanár, dr.- Székelyudvarhelyen a Coll. Seraficum növendéke (1921–26). Mikházán lépett be a rendbe (1926). Csíksomlyón fejezte be a középisk-t, a teol-t Vajdahunyadon (1929–33), Rómában az Antonianumban végezte (1933–36). Pappá szentelték (1933. szep. 24.). Egyháztörténelemből doktorált (1936). Hazatért Edélybe. Vajdahunyadon a r. k. főisk. egyhtört-, missziológia- és lit-tanára, a főisk. utolsó rektora, közben Nagyszebenben (1945–47), Vajdahunyadon házfőnök (1947–48). Rendtársaival Máriaradnára hurcolták (1951. aug. 20.), kényszerlakhelyen volt Kőrösbányán (1952. máj. – 1961); helyettes tartományi főnök. A kommunista hatalomátvétel után, más rend- és paptársaival együtt koholt vádak alapján (kémkedés, hazaárulás) letartóztatták (1961), 4–6 évre bebörtönözték. Közkegyelemmel szabadult (1964). Kőrösbányán élt, majd Brádon, Szászsebesen (1974), Medgyesen, Csíksomlyón lelkész (1985), a brassói ferences templom plébánosa (1987). Mv.-en a novicmester és a Szent Imre- templom plébánosa (1989–), itt ünnepelték a papi hivatásban eltöltött 65. évét. Nagyszebenben sikertelenül próbálkozott az elkobzott templom visszaszerzésével (1945–47). Márton Áron püspük megbízásából papi lelkigyakorlatokat vezetett (1955–58), a békepapi mozg. fölszámolásakor a papok feloldozását végezte, Szászsebesen és Medgyesen restauráltatta a templomot.
Irod.: Internet; Lokodi Imre: Vasmise (Nú., 1998. szept. 26.)