BALOGH Ödön, futásfalvi, jobbágytelki

Szászrégen, 1895. jún. 5., † Mv., 1972. dec. 31.: tanár, nyelvész, néprajzkutató. – A középiskolát Mv.-en, az egyetemet Kv.-on az I. Ferdinánd TE-en végezte és m.-, német- és román- nyelvtanári képesítést szerzett (1920); A gyimesi csángó nyelvjárás igetöveiről írt dolgozatával nyert bölcsészdoktori oklevelet (1944). Középiskolai tanár: Mv.-en óraadó a Ref. Koll.-ban (1922–23), Szászrégenben (1923–29); Szamosújváron (1929–51). A MOGYE-n volt német lektor és könyvtáros (1951–62), később lektorként dolgozott a mv.-i Pedagógiai Főiskolában. Számos önálló műve jelent meg, több tudományos cikket írt. Az I. vh.-ban a 62 gy. e.-ben harcolt. A M. Nyelvtudományi Társaság rendes tagja, levelező tagja a müncheni Goethe Intézetnek, részt vett a KZST munkájában. Nyelvtörténeti munkákat, fordításokat írt, néprajzi, filológiai munkái közismertek. Tanulmányai jelentek meg a német nyelvoktatás, a gyimesi csángó folklór és a mv.-i fazekasság szókincse tárgyköréből: a bp.-i Magyar Nyelv, az Erdélyi Múzeum és a kv.-i NyIK ben. – F. m.: Néprajzi jegyzetek a gyimesfelsőloki és a gyimesközéploki csángókról (Kv., 1932); Szászrégen helynév eredete (1936–39?); Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról (Kv., 1942); A gyimesi csángó nyelvjárás igetövei. Egy doktori értekezés (Kv., 1944).
Irod.: Dubovitz; MÉL; Mv. tört. 2.; Profiluri reghinene; RMIL; RÚL; Székelyföld í. k.