BÁNFFY István, losonczi, Losonczy István

? † 1355: földbirtokos, székely ispán, horvát és szlavon bán. – Dénes tárnokmester fia. Károly Róbert híve. Székely ispán (1342–49), Horvát- Tót- és Dalmáto. bánja (1351–52). Részt vett Nagy Lajos kir. első nápolyi hadjáratában (1347–48). 5 fia volt. Testvérével, Tamással osztozott Magyarrégen uradalmán (1319), ezzel a marosvécsi birtok és vár is a tulajdonába jutott (1319–), és a Mátyás király ellen indított erdélyi lázadásban való résztvételükig, másfél századig volt a Bánffyak kezén (–1467). Szászrégenben a birtokrészén állt a város temploma. Jogvita tört ki a szászrégeni plébánia kegyurasága miatt. A templom háromnegyed részben sajátja, tehát Bánffy István tulajdona és egynegyed részben Albert testvére birtoka. Bertalan plébános a templomigazgatója (1427 k.), halála után Nagyfalusi Miklós papot mutatta be az erdélyi püspöknek, míg Albert a pankotai plébánost. V. Miklós pápa utasítására a szebeni egyház dékánja a kegyúri jogot Bánffy Istvánnak itélte. A vécsi vár (1319) jutott a birtokába és a család tulajdonába maradt a Mátyás király ellen indított erdélyi lázadásban való résztvételükig (1467-ig).
Irod.: Entz Géza 1994; Keresztes 1995; Szépréti: Régi és új világ