BARABÁSSY Sándor, makfalvi

Mv., 1915. okt. 1., † Bp., 1996. okt. 24.: huszárzászlós, ügyvéd. – Felesége: szárhegyi Bartis Veronika, Gyergyószárhegy, 1924. szept. 14. Általános iskolai m. tanárnő, népművészeti festőnő. Fiaik: Sándor, Miklós. – A román hadsereg erzsébetvárosi lovassági alakulatánál 9 hónap katonai szolgálatot teljesített (1936. okt.- ). Kv.-on a IX. önálló huszárszázadnál átképzésen vett részt (1941. ápr.-szept.). Tartalékos zászlóssá léptették elő (1942. ápr. 1. –), majd Gyergyószentmiklóson kocsioszlop parancsnokként tevékenykedett (1943. ápr. –). A kv.-i egyetemen jogi diplomát szerzett (1944), dr. jur. Románia háborúból való kiugrása után egy szakasszal a Békási-szoroshoz közeli Pongrácz-tetőn rövid ideig védelmi állást kellett elfoglalnia. Ezt követően Kv.-on, majd Bp.-en teljesített katonai feladatokat, parancsnokaként a Felvidékre irányították, ahol Gutánál szovjet fogságba esett (1945. márc. 29. – 1948. szept.). Viszatért Mv.-re, ahol a Cukorgyárban tisztviselő. Nyugdíjazása után áttelepedett Mo.-ra (1988).
Irod.: Barabássy családi inf.; Bene – Szabó; [Nekrológ] (Nú., 1996. nov. 2.)