BARCSAI Ákos, § nagybarcsai, Barcsay Ákos

Megosztás:

1619., † Kozmatelke, 1661. júl. 3.: Erdély fejedeleme (1658. okt. 7. –60). – B. Sándor és Polatics Anna vagy Palatícs Erzsébet vagy Rusory Ilona fia. Felesége: 1. Toldy Katalin, 2. Szalánczy Erzsébet, 3. Bánffy Izabella Ágnes (1660. okt. 20. –). – Bethlen Gábor udvarában nevelkedett; a gyulafehérvári udvari scholában tanult, majd a Rákócziak szolgálatában állt. Ka­marásmester (1634–). Isztambulban (1642), később a havasalföldi és moldvai vajdánál járt követségben. Érdemeiért II. Rákóczi György fejedelem lugosi és karánsebsi bánná (1644–), Hunyad vm. főispánjává nevezte ki (1648–58), fejedelmi tanácsos (1657–). II Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején fejedelmi helytartó (1657). Többször volt az ogy. és a fejedelmi tábla elnöke (1653–), és dolgozott Erdély törvénykönyve az Approbata Constitutionest megalkotó bizottságban. A török nagyvezírtől Jenő vára alatt elfogadta a parancs formájában felajánlott fejedelemséget II. Rákóczi György ellenében (1658. szept. 14. –61). A segesvári ogy. elfogadta fejedelemnek, és beiktat­ta tisztségébe (1658. okt. 11.). A Mv.-en tartott ogy.-en lemondott (1658. nov. 6. – 11.), de a rendek maradásra bírták. Miután Rákóczit a törökök segítségével megverte, Libáncs- mezőn a rendek a hűségesküt Barcsai kezébe tették le (1659. dec. 8.). Az özvegy B. Á. Segesváron megházasodott (1660. okt. 20.), felesége Bánffi Ágnes. Ellentéte II. Rákóczi Györggyel polgárháborúvá fajult, majd a Rákóczi párt és a Porta fegyveres konfliktusa a szászfenesi csatában csúcsosodott ki (1660), a török csapatok győztek Rákóczi belehalt sebeibe. Barcsay hatalmát a rendek nem fogadták el, a Rákóczi párt élére Kemény János állt, aki öccse B. Gáspár seregeit Örményesnél megverte, ezután lemondásra kényszerítette a fejedelmet Szászrégenben (1660. dec. 31.). Kemény János elfogatta, sikkasztással vádolta és Görgény várába záratta, majd Kővárra szállítása közben, feltehetőleg Kemény János tit­kos parancsára, a Szászrégen közelében levő Kozmatelke és Felsőrápa közötti határában a vasra vert foglyot megölték, holttestét sietve Felsőrépa mellett földelték el, csak a múlt század elején bukkantak rá csontjaira. Zenekedvelő ember volt, játszott néhány hangszeren, szerette a tudományokat és áldozott is értük. Fejedelemsége idején fogadta el a szászsebesi ogy. Erdély címerét. – F. m.: antológ.: Levelei = Buletinul Comisiei Istorice a României (Buc., 1934); Barcsai Ákos főispán végrendelete. = Kelemen Lajos 2006;
Irod.: Benkő K.: Mv.; Bicsok–Orbán; Binder Pál: Az erdélyi fejedelemség román diplomatái vagy románok az erdélyi fejedelmség szolgálatában (Mv., 1996); Csetri–Szabó; Időtár 1; Királyok könyve; Komáromi Ferenc: Pártküzdelmek (Bp., s. a.); Kőváry László 1852; Kraus: Erdélyi krónika; M. tört. tár 16., 17.; Makfalva; MAMŰL; Marosszéki krónikák 1.; MÉL; Mo. Főispánjai; Mv. Tört. 2; Nagy Iván; Pesty 2014; Radvánszky Béla: Lakodalmak a XVI és XVII. sz.-ban (Bp., 1896); Sebestyén Mihály 1993; Spielmann-Sebestyén Mihály: O carte din biblioteca principelui Barcsai (Libraria, 4., 2005); Székely Sándor: Erdélyország történetei hiteles kútfőkből (Kv., 1845); Szépréti: Régi és új világ Szilágyi; Teleki Mihály levelezése; ÚMÉL; Vajda László: Az erdélyi polgári magános törvények historiája (Kv., 1824); Vállas; Vigh