BARDÓCZ János

Sepsiszentgyörgy, 1821. jún. 21. † 1872. szept. 13.: r. k. paptanár. – Bécsben végzett teológ.-i tanulmányokat a Pázmáneumban. Pappá szentelték (1844. szept. 22). Káplán és tanár volt Gyergyószentmiklóson, Kv.-on és Gyulafehérváron (1847–), ahonnan forradalmi, népszónoki beszédei miatt kitiltották. Mv.-re helyezték (1848. okt.). Mv.-en a R.-K. Tanodában tanított. A fehérvári várparancsnok maga elé rendelte, mert prédikációjában a híveket a fejedelem elleni hűtlenségre buzdította a székesegyházban (1848. okt. 8.). Tábori lelkészként főhadnagyi rangban szolgálta a szabadságharc ügyét. Vándorszónokként lelkesítő beszédeket tartott Mv.-en, Kv.-on, Nagyváradon. A császári csapatok elől menekülve Debrecenbe érkezett honnan visszatér Erdélybe (1849 febr.), és feltehetően ezt megelőzően hangzott el „polgári szózata”, amelyben Windischgrätz Lajosnak, a pusztításait ecsetelte, mindenkit fegyverbe szólított a betörő ellenséggel szemben. Mint népszónok, Kossuth feltétlen híve volt, támogatta a trónfosztást és az ország függetlenségi harcát. A forradalom leverését követően a Mv.-en tartott beszédéért feljelentették (1849. márc 31). A következményektől félve Moldvába emigrált. Részt vett a Makk-féle összeesküvésben. Az osztrákok elfogták és Mv.-re hurcolták, megszökött és újra emigrált, majd hazatért (1868).
Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Internet; Pál-Antal – Szabó. 2; Maros megyei m. tört. 5.; Tamási Zsolt: A marosi római katolikus esperesi kerület helyzete 1848/49-ben = Pál-Antal–Simon