Tarnow (Lengyelo.), 1794. márc. 14., † Aleppo (Szíria), 1850. dec. 10.: lengyel katonatiszt, m. honvédtábornok, az erdélyi hadsereg főparancsnoka (1848–49), lengyel és m. szabadsághős. – Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő egyénisége. Kossuth kinevezte az erdélyi hadsereg főparancsnokává (1848. dec. 1). Az abosfalvi r. k. plébánián tartozkodott vezérkarával, gr. Teleki Sándor ezredessel, gr. Mikes Kelemen ezredessel, gr. Bethlen Gergely ezredessel, a vámosgálfalvi (tkp. Szőkefalvi) csatában megverte Puchner seregét (1849. jan. 17.). Az eseményt emléktábla őrzi a plébánia falán. Újjászervezte a felbomlóban levő m. csapatokat, és 3 hónap alatt megtisztította Erdély területét az ellenségtől, felszabadította Mv.-t is. (1849. jan. 13.). Éjjel 11 kor érkezett a városba hadseregének előcsapata, a 480 főből álló marosszéki zászlóalj selyei Tolnai Gábor honvédőrnagy vezetésével, majd hajnal felé a Vilmos huszárok is bevonultak. Maga Bem 1849. jan. 14.-én virradóra érkezett meg vezérkarával és a tűzérséggel. A m. haderő zeneszóval és ujjongó lelkesedés mellett vonult be és a Nagypiacon, valamint az oda torkolló főutcákon táborozott, a barokk Teleki-házban volt Bem főhadiszállása. Azonnal érintkezésbe lépett a város vezetőivel és a lakósság biztonságáról való gondoskodást hangsúlyozta ki. Mialatt egy háromtagú bizottságot nevezett ki, a szék törvényesen választott tisztviselőit állásaikba visszahelyezte, és a városi tanács osztrákbarát tagjait kicserélte. 3 napig tartozkodott itt, elmenve meghagyta, hogy a város és a szék 2500 ember élelmezéséről gondoskodjon. Másodszor jún. 9.-én töltött egy napot Mv.-en, amiről a Honvéd (jún. 15.) tudósít. Ez alkalommal is nagy lelkesedéssel fogadta Mv. lakóssága, a hölgyek fehér ruhában, üdvözölték a diadalív alatt behajtó dicső tábornokot, éljenezték, és minden ablakot kivilágítottak. Mikor elment az mondta, hogy állandó lakóhelyül Mv.-et választja. Harmadszor a gyászosvégű fehéregyházi csata előtt érkezett Mv.-re (1849. júl. 30.), amikor Petőfi is kiséretéhez tartozott, akit nagyra becsült és fiaként szeretett. Bem a Vártér 25. sz., ma a Bernády György tér 5. sz. alatti Teleki-házában (a Teleki Domokos féle házban), a vezérkar pedig a nagypiaci Görög házban szállt meg. A Teleki-ház falán emléktábla hirdeti: ”Ebben a házban szállt meg a világszabadság nagy harcosa Bem József tábornok, aki 1849. júl. 30-án reggel indult Petőfi Sándor kíséretében a fehéregyházi csatatérre. Emlékük legyen áldott minden szabadságszerető ember szívében.” A hadvezér érkezése Mv.-en mindig kitörő örömet keltett. Nevét rajongással és kegyelettel emlegették, különösen mert innen kerültek ki diadalmas harcainak legjobb részesei: a 12. 37. honvédzászlóalj és a Kossuth-lovasezred. Ha nehéz harcok után pihenni vágyott városunkba jött. Mv. lévén az erdélyi hadjárat központja 1849-ben itt szervezte át haderejét, innen dolgozta ki harci terveit és a szomorú napokban, a gyászosvégű segesvári ütközet után sebesülten is Mv.-re kivánkozott, ahol ápolták. Mindenki ismerte, százak kisérték hintóját diadalmenetben. A hős tábornok hamvainak hazahozatalát, egyben szobrának Mv. Főterén való felállítását a bp.-i Országos honvédgyűlés határozta el (1868. aug. 20.). Hamvainak Mv.-re hozatali terve nem sikerült, de a hálás polgárság áldozatkészségéből és a Honvédegylet ügybuzgalmából országraszóló ünnepségek között leleplezték le Mv.-en Huszár Adolf alkotását, a Bem szobrot (1880. okt. 17.), ugyanakkor 2400 grt.-ot juttatott a szoborbizottság a Bem-nővéreknek. A szobrot Bécsben öntötték, több lépcsővel magasított ditrói gránitból készült talapzaton állt a 3 m magas szobor a város főterén. A szobrot lerombolták (1919. márc. 27–28-ra), ledöntve egy deszkatákolmány alatt hevert a Városháza udvarán (1927. dec.) majd a lengyel kormány kérésére vonatra tették (1928), hogy a varsói követségre szállítsák, de oda nem érkezett meg. Fehéregyházán áll a Bem-emlékoszlop a Petőfi-múzeum kertjében. Mv.-en a Megyei Néprajzi Múzeumban őrzik a féldrágakövekkel és ezüsttel díszített tajtékpipáját. – Mv.-en kiadott és nyomtatott felhívásai: Proklamációja a székelyekhez; Hirtétele, hogy Vöröstoronynál az ellenséges sereget kiverte; Tudósítása Fogaras bevételéről; Feketehalom, Brassó bevételéről; Rendelete (költ. Szászhalom 1849. ápr. 4.) a táborból elmaradozó katonákról; Hirdetmény győzelméről Vaiszlovánál (Hátszegvid); „Székely gyermekeim” c. felszólítás; A székely nemzethez, Csík- Gyergyó-, és Kászonszékhez (1849. jan. 15); Felszólítása Erdély lakósaihoz; Hírtétele a Haditanácshoz Szeben bevételéről; Oknáról Moldovába tudósítást küld előhaladásáról; Rendelete a szökevények visszatérítése iránt. Bem tábornok napiparancsa (1849. júl); B. J. kiáltványa a székelyekhez, Mv., júl. 10.-én 1849. = Mv. és Vártemploma. Az abosfalvi plébánia falán elhelyezett tábla is őrzi emlékét: „Bem tábornok 1849. január 16. és 17. közti éjelen e szobában tervezte a gálfalvi dicsőséggel megvívott csatát. Kiséretében voltak Teleki Sándor gróf ezredes, Mikes Kelemen gróf ezredes, Bethlehen Gergely gróf őrnagy” állítatta a Küküllő ker. r. k. papság (1905).
Irod.: 48-as Erdély (Kv., 1943); Abosfalva; Balás György: Bem apó (Bp., 1934); Balás György : Bem József (Bp., 1927); Bauer [Lajos] őrnagy Bem tábornok főhadsegédének hagyományai 1848–49-ből (Pest, 1870); Czecz János: Bem erdélyi hadjárata (Pest, 1868); Csepreghy 2010; Dercsényi Kálmán: Bem tábornok téli hadjárata Erdélyben 1848–49 (Bp., s. a.); Egyed Á. 2013; Egyed Á. 2006; Fényes álom (Nú., 1994. márc. 15.); Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza (Bp., 1896); Fodor-Balázs; Fodor Sándor (S): Hova tűnt az altábornagy ? (Nú., Színes Világ, 2006. jan. 14.); Fodor Sándor (S): A Teleki- és Görög-házon lévő emléktáblák (Nú., Színes Világ, 2008. máj. 24.); Időtár 2; Imreh Sándor: Visszaemlékezés az 1848–49 évi szabadságharcra Erdélyben (Mv., 1880); Kerekes Sámuel: Bem album (Mv., 1884); Keresztes Gyula: Petőfi Sándor Mv.-en (V. Z., 1979. dec. 23.); Keresztes Gyula: Teleki-ház (Nú., 1990. aug. 31.); Keresztes Gyula: A Nagypiac dísztárgyairól (1991. jún. 22.); Kétszáz éve született Jozef B. (Nú., 1994. márc. 8); Krón. Füz. (1939. 4/9); MÉL; Murádin; Nagy László; Nagyjaink; (nk): Szoborkő temető (Nú., 1993. márc. 12.); Oláh-Gál; Olosz Katalin: Adatok B. erdélyi hadjáratához (Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin nemzetiségek néprajzához (4. sz., 2002); Olosz Katalin: Történelem és szájhagyomány = Olosz Katalin 2003; Paget; Pál-Antal 2002; Ráduly János: Bem-dokumentumok Petőfi táskájában (Nú., Múzsa, 895. sz., 2009. aug. 1.); Szabó Zsolt: B. J. nyomában Erdélyben (Művelődés, 7–8. sz., 2009. júl.-aug.); Szakács János : Mv.-i szobrok a régi sajtóban (Erdélyi Napló, 51–52. sz., 2004. dec. 21.); Székelység tört; Szentgyörgyi; Szeremlei Sámuel: Mo. krónikája az 1848–49 évi forradalom idejéből (Pest, 1867); Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai 1848–49-ből (Pest, 1850); Teleki Sándor: Egyről-másról (Bp., 1882); ÚMÉL; Zapeczaner Jenő: Bem tábornok emlékirata (Székelyföld, 12. sz., 1998.); Vigh
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE