BENKŐ Mihály, besenyői

1719 † Mv., 1797. dec. 13.: tanár. – Mv.-en diák (1742), Kovásznai tanulótársa (1749), majd a klasszikus retorika v. hitszónoklattan osztálytanító és a görög nyelvben praeses/ elnök lett. Utrechtben folytatta tanulmányait (1756). A mv.-i Ref. Koll. tanárának választották (1756), mint catheca /lelkipásztori munkatárs működött haláláig (1757–97), mint a teológia professzora, rektor (1757–74. máj.). Sok kellemetlensége volt a ref. főkonzisztóriummal, többszöri felszólítására sem cserélte fel a tanári állását a papival. Ennek értelmében a teológia és mellék tárgyai tanításától felfüggesztették. Gr. Toldalagi Ferenc segítette, újra prof.-nak nyilvánították, de tantárgyul csak a heidelbergi káté magyarázatát jelölték ki, ilyen minőségben mint catheca / katekéta maradt meg a koll.-ban haláláig (1774–97). Üdvözlő latin verset írt Mátyus István orvoshoz (1756. máj. 12.) Utrechtben tartott orvosi disszertációja megvédése alkalmából. – F. m.: Rövid halotti tanítás losonczi br. Bánffy Erzsébet, nagyercsei gr. Toldalagi Pálné felett, 1757. dec. 18. (Kv., 1758.), társsz.: Dersi János emléke (Kv., 1893).
Irod.: Fogarasi; Halotti beszédek; Időtár 1; Kiss Károly Sz.; Koncz; Kovásznai; Kozma; Krón. Füz. (1939. 4/8); Pálmay; Sámuel Aladár: Felsőcsernátoni Bod Péter élete és művei (Bp., 1899); Szinnyei