BERNÁDY György, § magyarláposi, máramarosszigeti

Bethlen, 1864. ápr. 10., † Mv., 1938. okt. 22 sírja a mv.-i Ref. temető sírkőmúzeumában: gyógyszerész, városi tanácsos, rendőrfőnök, polgármester, főispán, parlamenti képviselő, politikus. „Elődeink sírhantja iránti kegyelet itten tartott”. – B. Dániel gyógyszerész és Mike Júlianna (1843–1864. ápr. 29.) fia. (Anyja születése után pár napra meghalt), apja második felesége bikfalvi Máthé Johanna volt. Féltestvérei: Dániel, Margit és Lajos. Felesége: 1. Hegedűs Rozália (esk. Mv., 1886. okt. 16., elváltak 1890. júl. 19.); 2. Madarász Erzsébet (Nagyvárad, 1872–), cigány származású bp.-i színésznő, 24 évi házasság után (Nagyvárad, 1890. júl. 26.- Mv., 1913) váltak el. M. E. apja halála után, édesanyja, Orgovány Veronika is a család tagja lett. Örökbe fogadtak (1893) egy kislányt, Glauber Margitkát, egy zsidó pék három árvája közül a legkisebbet, a csecsemőt. 3. Kleé Erzsébet Auguszta Maria, dúsgazdag, nagy műveltségű osztrák származású asszony, a volt bp.-i főpolgármester, Heltai Ferenc (1861–1913) özvegye. Házasságuk nagyon rövid, fél évet sem tartott (1915. ápr. 21.- ); 4. Kelemen Margit (Mv., 1882.- Mv., 1961., esk.: 1916), élete végéig társa maradt. Egyetlen leányuk, Györgyike, Baba (1919–1936. ápr. 6.). – A gimn.-ot Besztercén kezdte, majd Mv.-en Ref. Koll.-ban folytatta (v. oszt., 1878. szept. 3.) és jeles általánossal érettségizett (1878–82). Apja korai halála után nagykorúvá nyilvánították (1885. ápr. 8.). A Természettudományi Társulat tagjává választották (1885. okt. 21.). Gyógyszerész gyakornok az apja gyógyszertárában, a kv.-i FJTE-en és bp.-i TE-en tanult, az orvosi karán nyert gyógyszerészmesteri oklevelet kapott (1885. nov. 18.), gyógyszerészdoktor (Adatok a kénhidrogéngáz vegyi sajátságaihoz dolgozatával, 1888. dec. 22.). Átvette apja gyógyszertárát (1889–1896), rövid ideig vezette, majd bérbe adta Hints Zoltán gyógyszerésznek (1896–), később eladta felét (1901) és a másik felét (1908). A Kosárdombon háza épült (Bernády-Tischler villa, 1889–1900, ma Trébely u. 7.), ma a Gyermekek háza, ebben lakott 24 évig második feleségével, Madarász Erzsébettel. A villát Bürger Albert sörgyáros vette meg (1936). Vendéglőt és lövöldét építettett a Somostetőre és csatornáztatta a teraszt, szeretett volna TBC-szanatóriumot építettni oda, de ez nem valósult meg. Megrendelésére, Toroczkai Wigand Ede, a Bethlen Gábor és a Lehel (ma Argeşului) u. sarkán kétszíntes házat épített számára (1907-08), amiben B. sosem lakott, hanem elcserélte a város Deák Ferenc u.-i , négy parcellából álló telkéért (1913. dec. 30.). Radó Sándor, mérnök tervei alapján épült a Szentgyörgy u., ma Forradalom utcai kétszíntes, szecessziós háza (1909–10). Szovátán Sófalvi Illyés Lajostól villát, nyaralót vásárolt (1910 k.), később eladta Bürger Albertnek. A Marostorda vármegyei és a Mv.-i Orvos-Gyógyszerész Egylet pénztárosa és könyvtárosa (1890. dec. 20.-án alakult meg). Részt vett Mv. közügyeiben, mint a törvényhatósági bizottság tagja (1889–), a mv.-i iskolaszék elnöke (1893. aug. 21. –). Nagyváradon állam- és jogtudományi doktori oklevelet szerzett (1896). Fiatalon belépett a szabadkőműves páholyba (1895), mesterré avatták ( Bp., 1896. okt. 12.) és a mv.-i Bethlen Gábor-páholy alapító nagymestere (1905–15. ekkor kilépett). Elsőízben az általános választásokon szabadelvű párti programmal a mv.-i II. választóker. ogy.-i képviselője lett (1896–1900, lemondott 1901. jan. 14.), ekkor Bp.-re költözött, de megtartotta mv.-i fukcióit is. A városi rendőrség főkapítánya (1900-[felmentve: 1901. febr.-okt. 13. ] – 1902. ápr. 10.). Felfüggesztésének oka, hogy időközi választáson két új képviselőt kellett választani (1901. febr. 6.), zavargás tört ki, amit a karhatalom szuronyrohammal és fegyverlővéssel vert le, vádat emeltek B. Gy. és Csíki F. Károly ellen, majd felmentették őket (1901. okt.). A város megválasztott polgármestere (1902. márc. 8. – 1913. jan. 4.). Tanulmányútra ment Amerikába (1912. máj. 21.-aug. 19.); székelyföldi iparfejlesztési miniszteri biztos (1912), Mv. város főispánja (1912. dec. 13. – 1917. júl.); udvari tanácsosi címet kapott (1917–). Az első vh. alatt vezette a mv.-i internáló tábort, nemcsak feletteseinek, hanem maguknak az internáltaknak háláját és elismerését kiérdemelve. A román betőrés okozta felfordulás eltakarításában nagy része volt, államtitkárrá való kinevezése is szóba került, de ő ragaszkodott városához és nyugalomba vonult (1917). A tanácsköztársaság uralma alatt egy évi távollét után visszatért városába (1919. júl. 16.), és ismét megkezdte közéleti szereplését. Érintkezésbe lépett a hatalom új uraival Maniu, Averescu Take Ionescuval, akik a magyarság ügyeinek jóindulatú elintézését helyezték kilátásba, ha a magyarság lojalitást tanúsít. Nyilt levélben és emlékiratban tárta fel a közvélemény előtt az erdélyi magyarság szomorú helyzetét, és a szerveszkedést sürgette (1920). A városi közigazgatási, a pénzügyi és gazdasági bizottság egyik tagjának nevezte ki Adrian Popescu (1920. júl.). Ezután pártszervező munkába kezdett. A Societatea Cele Trei Crişuri elnökkévé választották (1922). Bekerült a román parlamentbe Nyárádszereda (1922–26), majd Maros megye (1926–) képviselőjeként, beszéde Bukarestben a kamara ülésén (1924. dec. 2.), Mv.-en korkép a romániai magyarság életéből (1925. márc. 25.). Kitüntették a Román Koronarend parancsnoki fokozatával, a tiszti keresztjével tüntette ki Ferdinánd kir. Újra Mv. élére került, mint kinevezett polgármester (1926–1929 végéig) és újra parlamenti képviselővé választották. A mv.-i Erdélyi váltó Bank (Cassa de schimb Ardeleana) igazgatósági tagja (1924). Főgondnoka a Ref. Koll.-nak (1915–17; 1923–38). Vezetőségi tagja lett a MP-nak, de kilépett a kisebbség érdekeit rosszul szolgáló pártból (–1927), liberális orientációval, az Országos M. Párt (OMP) egyik megalapítója, Kós Károly bíztatása: „ A múlt volt, a jövőt kell munkálnunk”. A Polgári és Demokrata Blokk alapítója lett (1930). A Szováta-fürdői Villatulajdonosok Egyesületének alapító tagja, elnöke (1930. aug. 31. –31. jún. 1.) és a fürdőtelep gazdasági életét ellenőrző és irányító Fürdő Albizottság elnöke (1931–38) és szorgalmazta a falu ref. templomának építését (1936). A KZST tagja. A M. Kir. Természettudományi Társulat tagja (1891–). A Mv.-i Kaszinó elnöke (1927–28). Nevéhez fűződik a város modernizálása, munkája nyomán Mv. kis városból modern várossá lett. Újra térképeztette a várost, 117 új utat nyittatott, a parcellázás révén 3000 telket méretett ki, ami új irányt adott a majdani város terjedésének. Nevéhez fűződik a város központjának kialakítása, rendezték a vár környékét, kialakították a mai vársétányt, a főtér kialakitásához is hozzákezdtek. Rendezték a Somostetőt, csatornázták és sétányokat képeztek ki. Létrehozták szecessziós villákkal a Tisztviselőtelepet. Szabályozták a Marost, új betongátat építettek, eltűntették a holtgátakat, elegendő vizet bíztosítottak az újonnan épült villanytelep számára. A Poklos-patakra, a Turbinaárokra több hidat építettek. Kútakat fúrtak, felépítették a víztelepet és a Somostető alatti víztárolókat, szívattyúházakat. Ekkor épült fel a városi téglagyár, a közvágóhíd, a városi közfürdő, a közüzem, a Nyugdíjpalota, a Kereskedelmi Palota és szolgálati lakások. Megbízásából Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján felépítették a volt városházát, ma a prefektúra épülete (1907–1908), a Kultúrpalotát (1911–13. jún. 24.); építettek az ő idejében öt elemi iskolát, az Állami Polgári Fiúiskolát és a Gr. Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskolát (ma mindkét épületben a Petru Maior Egyetem működik), az Állami Leánygimn.-ot (ma Papiu Ilarian Nemzeti Koll.), a Katonai Reáliskolát (ma MOGYE), a Közigazgatási Tanfolyam épületét (Szakszervezeti Székház); ekkor építették a ref.-ok a Ref. Koll. Főépületét (ma Bolyai Farkas Líc.), a r. k.-ok a II. Rákóczi Ferenc Főgimn.-ot és Fiúnevelőt (ma Unirea Nemzeti Koll.), más más díszes iskolákat (pl. 1906-ban a város román és izraelita közösségek gyermekeinek) és középületeket is emeltetett: a kereskedelmi és iparkamarát, gyermekmenhelyet. A kallódó és a szórványban élő gyerekek megmentésére megalakult a Székelyföldi Népinternátus Egylet (1917. máj. 1.), melynek elnöke és díszelnöke gr. Mikes Árminné, gr. Bethlen Klementina. A Kultúrpalotában létesített városi könyvtár (1912) és a képtár (1913) alapítása szintén a nevéhez füződik, adományaival gyarapította ezeket a gyűjteményeket. A MTárstud. Egyesület alapító tagja (1907). Cikkei: Bp.-i Hirlap, Ellenzék, M. Iparműv. (1913, 16. évf.), M. Mérn. és Ép. Egyl. . Közlöny, Gyógyszerészi Közlöny, Nagyvárad, Székelyföld-ben. A ref. temetőben lévő síremléke, „B” kategóriába tartozó műemlék. Érdemei elismeréseként a mv.-i Szentgyörgy u.-át róla nevezték el (1940. máj.). Emlékére a hálás mv.-iek a városháza előtti kis teret róla nevezték el (1944. dec. 2. – 1948), ezt a későbbi politikai viszonyulás megváltoztatta és a régi kicsi Bem tér kapta a nevét. Munkásságát és nevét őrzi ma Mv.-en a Maros megyei RMDSZ által létre hozott B. Gy. Közművelődési Alapítvány (1992), amely kultúrközpontot létesített (1994), és dr. B. Gy. Művelődési Központ néven működik (1995–), itt található B. Gy. szobra, Bálint Károly alkotása (1996). A volt Szentgyörgyi, ma Forradalom u. 31. sz. alatti házán háromnyelvű emléktábla (Hunyadi László és Kiss Levente alkotása) hírdeti (1999. okt. 24. óta), hogy ott lakott B. Gy. (1913–38). Mv.-en évente megrendezik a Bernády Napokat (1998–). A Bernády Napokon adják át (1999–) az arra érdemes mv.-i polgároknak a Bernády Emlékplakettet (Gyarmathy János alkotása). Tiszteletére és emlékére egészalakos bronzszobrot állítottak (Bocskay Vince alkotását, 1994. okt. 29-én avatták fel a nevét viselő téren); a Bálint Károly alkotta mellszobra a B.-Házban található (1996. jún.); a mellszobrát Hunyadi László alkotását a Kultúrpalotában, a tükörterem előtt helyezték el (1998. okt. 16.); B. Gy.-t ábrázoló domborművet, Kolozsvári Puskás Sándor alkotását, helyeztek el a volt városháza, ma a Maros Megyei Tanács épületében, polgármesterré választásának 100. évfordulójára (2002. okt.). A mv-i Kultúrpalotában emlékszobát avattak tiszteletére (2008. máj.). Szovátán róla nevezték el a Közművelődési Egyesületet, itt pusztulóban van a Bernády-villa (a „B” kategóriába tartozó műemlék; Trandafirilor u. 133.). – F. m.: Adatok a kénhidrogéngáz vegyi sajátosságaihoz (Bp., 1888); Mv. sz. k. város szabályrendeleteinek gyűjteménye (Mv., 1905); Az erdélyrészi földgáz kérdéséről (Mv, 1913); Kötelességeink. (Mv., 1914.); Intelmek (Mv., 1916); Zárszámadás 1917-ből. Nagyméltóságú Sándor János belügyminiszter úrnak (Mv., 1917); Emlékirat (Alexandru Averescu minisztereknökhöz, Mv., 1920); Nyíltlevél (Mv., 1920); Előterjesztés a m. tisztviselők és ügyvédek eskütétele tárgyában (Mv., 1920.); Reflexiók (válasz Gyárfás Elemér szenátor úrnak az „Első kísérlet ”c. közleményére, (Mv., 1937); B. Gy.-emlékíratok (Mv., 2007). – Irod.: 1924–1944 Helikon; Antal Erika: Bernády-kiállítás civilek közreműködésével. (Krónika, 2022. dec. 19.); Bakó Zoltán: Élni látták, s meghalni a nagy Bernádyt (Vásárhelyi Hírlap, 2009. jún. 19.); Banner; Bárdi 2013; Bedő Sándor dr. … búcsú beszéde (Marosvásárhely, 1913. jan. 1.); Bereczki Károly: B. emlékiratok; Bernády; B. Emléksorok 70-ik születésnapjára (Tg. M., 1934); B. Gy. csillagának ragyogása: Volt egyszer egy Mv. (Polgári Élet, 2009. jan. 16.); B. Gy. emlékezete / Szerk. Nagy Miklós Kund (Mv., 1999), Dr. B. Gy. polgármester exposéja [lemondásakor] (Marosvásárhely, 1912. dec. 15.); B. Gy. emléknap (Mv., 1994); Dr. B. Gy. Közművelődési Központ Mv. / Szerk. Nagy Miklós Kund (Mv., 1999 v. 2000); Bernády György városa / A könyv szerkesztője Szepessy László. Felvételek, reprodukciók. Barabás Zsolt. (Mv., 1993); Biás István; Bota, Sorina; Csekme; Csepreghy 2010; Dörnyei 2005; EM; Erős várunk; Fodor-Balás; Fodor János: B. Gy. tevékenysége a romániai Országos M. Pártban: A párt alakulásától B. második polgármesterségéig (1922–1929)(Korunk, 2. sz., 2013); Fodor János: A jövőbe tekintő városfejlesztő. = Erdélyi Ref. Kalend. ; 160. éve született Bernády György; Fodor Sándor: Járom az utat. . . (Nú., 2005. dec. 8.); Fodor Sándor (S.): Emléktábla dr. B. Gy.-ről (Nú., Színes Világ, 2008. máj. 31.); Fülöp G. Dénes: Ki küldetését véghezvitte: B. bibliája. . . (Nú., 1994. okt. 29.); Gaál Kornélia: Dr. B. Gy. hagyatékából (Nú., Múzsa, 91. sz., 1993. ápr. 8. ; Nú., 1996. ápr. 10.); Gál Kornélia: B.-emlékkiállítás (Nú., 1994. ápr. 16.); Gulyás; Gyászjelentő; György 1926; György Béla: Harmadnap: Adalékok B. Gy. 1922–1938-as pályaképéhez = Pál-Antal – Simon 2011 és (Székelyföld, 3. sz., 2011. márc.); Haller István: A B. Gy.-szoborról (Erdélyi Figyelő, 4. sz., 1995); Helikon 1924–1944; Időtár 2; Időtár 3; Józsa András: A B. család mv.-i síremlékei (Nú., 2015. febr. 20.); Józsa András: Dr. B. Gy. első felesége (Nú., Színes Világ, 2015. jan. 30.); Józsa András: Szovátafürdő (Korunk, 8. sz., 2009); Kelemen Árpád: A csatornázási munkálatok márványtáblái (Nú. évk., 2009); Kelemen Árpád: A Turbina (Nú. évk. 2009); Keresztes Gyula: A városépítő emlékére (Nú., 2003., okt. 8); Keresztes Gyula: A szecesszió Mv.-en 3. (Nú., 1991. júl. 20); Keresztes Gyula: Épült dr. B. Gy. polgármestersége idején (Nú., 1994. okt. 8.); Keresztes Gyula: Gondolatok a tornyos városháza kálváriájáról (Nú., 1997. nov. 8. ; 1997. nov. 22.); Keresztes Gyula: Dr. B. Gy. Mv. egykori polgármestere. . . (Nú., 2002. febr. 27; márc. 5, márc. 7, márc 9); Keresztes Gyula: Dr. B. Gy. és az első világháború (Nú., 2002. okt. 24.); Ki kicsoda ?; Klósz-Tolokán; KZST1930; Látó (1999, 1–2 sz.); Magyar Erdély; Marosi-Helikon; Marosi Barna: Épült dr. B. Gy. polgármestersége idejében = Megbolygatott világ (Buk., 1974); Marosi Barna: B. Gy. városa / Sütő A. előszavával (Mv., 1993; bőv., jav. kiad., 2006); Matolcsy; MÉL; Mészáros József: A Palota könyvtára (Nú., Múzsa, 373. sz., 1998. dec. 5.); MMA; Molnár; Molter 1. ; Molter: Mv. ; Mózes Edith: Felavatták B. Gy. bronzszobrát [Mv.-en](Nú., 1994. nov. 1.); MTárstud. Egyesület; Mureş, judeţ; Mv. és a háború; Mv.-Balás; Mv. régi Városháza; Mv. Városháza; Mv. és Vártemploma; Mv.-i Almanach, 1912. ; Mv.-i lexikon; Mv.-Balás; Nagyjaink; Nemes; Orbán Márton: B. (monodráma); Nagy Pál: Gond; Osváth; Nagy Zsolt: Műkertészek, kertész-vállalkozók a 19–20. századi Mv.-en = Maros megyei tört. 5. ; Maros megyei tört. ; Orbán Zsolt: ”… Elődeink sírhantja iránti kegyelet itten tartott…”= Magyar Erdélyben, fotó; Ötvös József: Mv.-i szobrok és alkotóik: B. Gy. (Új Kezdet, 11. sz., 2006. nov.); Pál-Antal Sándor: B. és Mv. Vízművesítése (Nú., Színes Világ, 16. sz., 2014. ápr. 26.); Pál-Antal Sándor: Dr. B. Gy. és Mv. urbanizációja (Nú., Színes Világ, 3. sz., 2016. jan. 22; 4. sz., 2016. jan. 29; 5. sz, . 2016. febr. 5. ; 6. sz., 2016. febr. 12. ; 7., 2016. febr. 19. ; 8. sz., 2016. febr. 26. ; 9. sz, 2016. márc. 4. ; 10. sz. 2016. márc. 11, ); Pană; Péter H. M. ; Péter H. M.: B. Gy. (1864–1938) mint mv.-i gyógyszerész = Pál-Antal – Simon 2011; Politics and political parties in Roumania (London, 1936); Pomogáts 1. ; Popa; Popa, Traian: Tg. M. ; Predescu; Recuil des griefs de la minorité hongroise de Roumanie (Bp., 1922); RMIL; RÚL; Sebestyén Mihály: Másnap – Adalékok B. Gy. 1919–20-as pályaképéhez = Maros megyei m. 2. . ; Pál-Antal-Szabó 2. ; Sebestyén Mihály: B. Gy. zárszámadása 1917-ből = Pál-Antal – Simon 2011; Szász Zsombor: Erdély Romániában (Bp., 1927); Székely Naptár (hírdetései; 1890); Szováta; Sztupjár Samu: Dr. B. Gy. (Marosvásárhely, 1913. jan. 1.); Sztupjár Sámuel: Dr. B. Gy. udv. tanácsos, főispán üdvözlése (Marosvásárhely, 1913. febr. 1.); Todea 2013; Turisztikai kalauz; ÚMÉL; Ünnepi könyv; Valentiny 1936; Valori mureşene de patrimoniu; Visnai