BETHLEN Béla, § bethleni gr.

Aranyosrákos, 1888. nov. 2., † Kv., 1979. nov. 16., a Házsongárfdi temetőben, a B. kriptában nyugszik: bethleni birtokos, mezőgazdász, politikus, jogász, főispán, kormánybiztos. – B. Bálint (1856–1913) és gr. Béldi Berta (1863–1946) fia. Felesége göncruszkai gr. Kornis Klára; leányaik: Éva Szentkirályi Gyuláné (1920-Mv., 2008), Klára Martin Ferencné (1921–), Ilona Bethlen Dánielné (1924–), Ágnes, Dégenfeld-Schonburg Sándorné (1928–). – Az I. vh. Idején a mv.-i 9-es honvéd huszárezred géppuskás századának parancsnoka, főhadnagy. Trianon után bethleni birtokán gazdálkodott, szarvasmarhát tenyésztett és ménest tartott. Az EGE alelnöke (1916.), elnöke (1931–36), az Erdélyi Ref. Egyházkerület fögondnoka (1928). É-Erdély visszacsatolása után Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód megye főispánja (1940–44). É. Erdély hadműveleti kormánybiztosa volt (1944. aug. –) a Lakatos kormány idején. Zsidókat mentett meg a deportálástól. Aranysarkantyús vitéz (1916) címet viselt. A román hatóságok letartóztatták, bebörtönözték (1946–52; 1952–55). Rehabilitálták (1959). Fizikai munkás. A kv.-i Farkas utcai templomban került címeres emléke. Mellszobra a bethleni ref. parókia udvarán – F. m.: Észak-Erdély kormánybiztosa voltam (Bp., 1989).
Irod.: Álló- és mozgóképek; Bicsok–Orbán; Álló- és mozgóképek; Castellum Értesítő (15/2. sz., 2005); Entz–Kovács; Házsongárd; Kornis; Lukinich; Mikó