BETHLEN Elek, gr., bethleni

Ureg, 1777. márc. 20., † Pest, 1841. febr. 10. törté­nész. – Fia: bethleni gr. B. Pál, cs. kir. aranykulcsos, Belső-Szolnok vm. főispánja. – A göttingeni egyetemen tanult. Itt ismerkedett meg a felvilágosodás eszméivel. Az erdélyi nemesi felkelés főparancsnokának, Miksa főhercegnek a hadsegédje volt (1809–10 ), a felkelésről vezetett naplója kortörténeti jelentőségű. A Rákóczi szabadságharc idején a bonyhai kastély az ő tulajdona votl. Az erdélyi kir. főkormányszék tanácsosa (1835–), cs. kir. aranykulcsos. Fiatal korából két drámafordítása ismert. Történeti, közgazdasági műveit németül írta. Több művében foglalkozott Erdély középkori történetével. Ny.-európai utazásáról naplót vezetett. Mindenhol kereste a kapcsolatot az irodalom jeles képviselőivel (Herder, Wieland, Klopstock). Fogarasi Sámuel patrónusa volt, a peregrinációs útján. Műveinek nagyrésze kéziratban maradt. – F. m.: Halálfő (Kv-Szeben, 1793), Vestigia illustris familiae della Genga in Transilvania. (Claudiopoli 1826 ); Geschichtliche Darstellung des Deutschen Ordens im Siebenbürgen. (Bécs-Lipcse 1831): Naplójegyzetei az 1809-es nemesi fölkelésről (Kiadja Lukinich Imre. Hadtörténeti közlemények, 1928).
Irod.: Fogarasi Internet; Keresztes; Levéltári