BETHLEN Gábor, bethleni gr.

1712., † 1768. márc. 4.: kancellár, főispán. – B. Ádám (1691–1748) és br. Bánffy Klára (1693–1767) fia. B. Kata unokaöccse. Felesége gr. Khevenhüller Jozefa. Fia József. – Dobokai főispán, az udvari kancellária első tanácsosa, a bécsi udvarban erdéllyi kancellár tisztét töltötte be (1750–65). Kidolgozta az ún. „Bethlen-adórendszert” (1754), r. k. vallásra tért, udvari kancllár (1755–). Azzal a kötelezettségekkel kapott uradalmakat Mária Teréziától, a radnóti, küküllővári, nagyhalmágyi és almakeréki uradalmakat (1764), hogy Radnotón káplánt tartson. Ez meg is valósult Bajtai Ádám püspök idejében. A küküllővári kastélyt elcserélte testvérével, Miklóssal Fogaras váráért. A Brukenthal Sámuellel fennálló nézeteltérései miatt lemondott kancellári tisztségéről (1765), kinevezték az Erdélyi Nagyfejedelemség főudvarmesterévé és kitüntették az Aranygyapjas-renddel, egy ideig a velencei köztársaságban végzett diplomáciai feladatokat. Szerepe volt a székely határőrség szervezésében. Megvásárolta a kincstártól radnóti várkastélyt (1764), a család tulajdonában volt (1885), ekkor Márk eladta az Erdélyi R. K. Státusnak. Halála után unokái: József († 1846) örökölte Radnótot, Lipót (1800–1861) Teremit, Ferenc (1804–1852) Küküllővárt.
Irod.: Álló- és mozgóképek; Bicsok–Orbán; Bozac-Pavel; Gudenus; Időtár 1; Kovásznai; Léstyán – templomok; Lukinich; Szépréti Lilla: Régi és új világ (Kv., 1981)