BETHLEN István, § bethleni gr.

Gernyeszeg, 1874. okt. 8., † Moszkva, 1946. okt. 5. Mártírhalált halt: földbirtokos, politikus, miniszterelnök, képviselő. – Teleki Ilona és B. István fia. Testvérei: Klementina gr. Mikes Árminné (1871-Mv., 1953), Ilona gr. Haller Györgyné (1872–1924). Felesége gr. B. Margit (Bp., 1882. aug. 6.- Bp., 1970. jún. 7.), írónő. Esküvő: 1901. jún. 27. Gyermekeik: András (1902–), István (1904–), Gábor (1906–1969). – A bécsi Therezianumban tanult (1883–93). Jogi tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte (1893–96), ezután fél évig angliai egyetemeken jogi és politikai tudományokat tanult, ill. angol nyelvtudását tökéletesítette. Mv.-en, majd Ausztriában töltötte le egyéves önkéntes katonai szolgá­latát (1897–98). Vendéghallgatóként végezte el a magyaróvári felsőbb gazd. tan-intlzetet (1898–1900). A mezősámsondi kastély tulajdonosa, papilakot anyja építetett és a templom berendezését is adományaiból egészítették ki. Szüleinek sírja a templom udvarán található. Visszatért Mezősámsondra a kastélyában élt, birtokain gazdálkodott (1900–), birtokain földgázforrást találtak (1910–). A Szabadelvű Párt programjával a mv.-i választóker. ogy. képviselője (1901–), kilépett a Szabadelvű Pártból (1903). Az OMGE igazgató tagja (1905-től). Az Egyesült Függetlenségi és 48-as Párt (1905–) MT vm. mezőségi kerületének (1907-08), Kossuth Ferenc füg­getlenségi pártjának, az Alkot­mánypárt programjával képviselte választó-ker.-ét a képviselőházban (1913–18), a gazdasági bizottságban tevékenykedett. Ebben az időszakban alakult ki és rögzült liberális konzervatív felfogása, amelyhez élete végéig ragaszkodott. Az I. vh.-ban különböző frontjain teljesített katonai szolgálatot a József főherceg arcvonalparancsokságnál (1914. aug. 20. – 1915. dec. 30.). Mivel Mezősámsondon zavargások törtek ki, családjával Pestre menekült (1918). Nagy földbirtokait kisajátították, csak a kastélyt a belsőségekkel és 10 hold fenyvest, egy tanyát és 15 hold földet hagytak birtokában (1918). Élesen támadta a gr. Károlyi Mihály vezette polgári demokratikus átalakulási kísérletet (1918–19). Megalapította a kormányellenes, jobboldali Nemzeti Egyesülés Pártját (1919. febr.). A Tanácsköztársaság idején (1919. márc.-júl.) az emigránsokat tömörítő bécsi Antibolsevista Comité vezetője és a szegedi kormány bécsi képviselője volt. A Párizsban tartózkodó m. békedelegáció tagja (1920 ele­jén). Az Orsz. Menekültügyi Hivatal elnöke (1920–21). Sikertelen kormányalakítási tár­gyalásait követően támogatta gr. Teleki Pál min. elnöki kinevezését (1920 nyarán). Vezető sze­repet játszott az új kormánypárt (1920–), az Egyesült Nemzeti Ker. Kisgazda és Földmívespárt megalakításában. Hódmező­vásárhely I. választóker. képviselőjeként kor­mánypárti programmal bekerült a nemzetgyűlébe (1920. szept.). Teleki távozása után, Mo. miniszterelnöke (1921. ápr. 14–1931. aug. 24.); egyidejűleg a pénzügy- (1921. okt. 4-dec. 3.), igazságügy- (1924. febr. 21-márc. 13., 1929. jan. 8-febr. 4.), külügy- (1924. okt. 7-nov. 15.) és földművelésügyi min. (1924. okt. 14-nov. 15.) tisztséget is betöltötte. Tíz­éves min. elnökségének első szakaszát (1921–23) a belpolitikai stabilitás alapjainak megte­remtése jellemezte, megszilárdította az ország helyzetét. Debrecen nemzetgyűlés (1922–26), ogy. képviselője (1927–35). Az MTA tiszteletbeli tagja (1928–45). Kormányzása második idő­szakában (1923–26) fő céljának az ország pénzügyi helyzetének rendbetételét és a gazdasági fejlődés támogatását tekintette. A gazdaság és politikai stabilizáció után, kormányzásának harmadik szakaszában (1927–29) egy modern szociál­politika alapjainak lerakására, a külpolitikai elszigeteltségből való kitörésre, a területi revízióra való fel­készülésre törekedett. Kormánya bevezette a kötelező baleset- és betegbiztosí­tást (1927), a nyugdíjbiztosítást (1928–), s hozzá­látott a közegészségügy és a népisk. hálózat fejlesztéséhez. Kultúrpolitikai céljainak meg­valósításában legfőbb támasza koncepciózus vallás- és közoktatásügyi miniszter, gr. Klebelsberg Kuno volt. Létrehozták a külföldi m. int.-ek hálózatát, újjászervezték a megszállt területekről elme­nekült egy.-eket, és kiterjesztették az ösztön­díjrendszert. Külpolitikájának két alapvető célja volt: a revízió és a Duna-völgyi országok gazd. és védelmi jellegű együttműködésének megteremtése. Lemondása után Horthy Miklós kormányzó egyik tanácsadója. A háború alatt jelentős szerepe volt a különböző béke-kísérletekben, a háborúból való kilépést támogatta (1943–44). A szabédi Bethlen Malom és Olajütő (alapítási éve 1908) tulajdonosa (1926). Birtoka Mezősámsondon volt. A romániai földreformkor a birtokában lévő 2668 hold földjét kisajátították teljes egészében (1921). Földterületet adományozott és anyagi támogatást a kéttantermes iskola és tanítói lakás felépítéséhez (1930), ma óvódaként használják. A Marosi Ref. Egyházmegye gondnoka (1931). A Maros megyei törvényhatósági Bizottság tagja (1941). Az államosításkor (1948. jún. 11) a malom és az olajprés a C. A. S. B. I. ügyvezetésébe került és bérbe adta Mera Ambrosie, gör.-kat- lelkésznek. A II. vh. után Mezősámsondon elkobozták megmaradt birtokait, a fenyvest kiirtották, földjeit szétosztották a falu lakosainak házhelyeknek (1946–47), majd lebontották a kastélyt is, és minden belsőséggel együtt felosztották (1953). A fenyvesben volt a család kriptája is, amit több ízben feltörtek, kiraboltak. A miniszterelnök fia, István, aki Milánóban élt, áthelyeztette a megmaradt koporsókat a ref. templom udvarára, ahol ma is nyugszanak (1974–). A szovjet katonai hatóságok letartóztatták, háziőrizetben volt (1944. őszétől) s a Szovjetunióba hurcolták. Egy Moszkva melletti internálótáborban, Butirszkaja-börtön kórházában halt meg szívbénulásban. Újratemették Bp.-en a Kerepesi temetőben (1994. jún.), szimbólikus síremléke is itt található. Tiszteletére szülőfalujában Gernyeszegen, a Piliscsabáért Alapítvány támogatásával felállították mellszobrát, Blaskó János bp.-i szobrász alkotását (2006. okt. 28.), amit eltűntettek (2008. jan.). Bp.-en leleplezték egészalakos szobrát. A gernyeszegi Teleki-kastélyban felavatták Bethlen István –emléktáblát 2022. nov. 12. – F. m.: Emlékbeszéd gr. Károlyi Sándor felett (Mv., 1906); A Mezőség és az erdélyi magyarság (Mv., 1907); A m. birtokpolitika feladatai Erdélyben (Bp., 1913); Magyaro. az új Európában (Bp., 1925); La Hongrie et la Societé des Nations (Bp., 1925); Gr. B. I. beszédei és írásai, 1–2. (Bp., 1933); Gróf Apponyi Albert emlékezete (Bp., 1934); Gr. B. I. angliai előadásai (Bp., 1933, 1940); B. I. titkos iratai (Bp., 1972); Bethlen István emlékirata, 1944; A magyar politika a második világháborúban. Politikai tanulmány vagy vádirat (Bp, 1988); Válogatott politikai írások és beszédek (Bp., 2000), antológ.: Tisza évkönyv (Bp., 1927); Primás album (Bp., 1928); Herczeg Ferencz: Emlékkönyv (Bp., 1943).
Irod.: Álló- és mozgóképek; Bánhegyi; Bárdi 2013; Bartos Zoltán; Bernády; Bolza Ilona: A bujdosó gróf B. I. (1944) =Bethlen István emlékirata, 1944 (Bp., 1988); Castellum Értesítő (2000, 3. sz.; 2005, 15/2. sz.); Clair Vilmos: Magyar párbajok (Bp., 1930); Degenfeld Sándor: Emlékezés gróf B. I. miniszterelnökre (Korunk, 12. sz., 2011.); Encyc. Hung.; Erdélyi Ref. Kalend.; Ferenczy György : Magyar élet Romániában (Sepsiszentgyörgy, 1936); Gratz Gusztáv: A dualizmus kora (Bp., 1934); Gudenus; Gulácsy Irén: Erdély jogán (Bp., s. a.); Gulyás; Gyermekkori életképek – történelmi háttérrel: Oláh-Gál Elvra beszélgetése bethleni gr. Bethlen Anikóval (Székelyföld, 9. sz., 2011. szept.); Időtár 2; Időtár 3; KKMT; Koréh Endre: Erdélyért (Bp., s. a.); Kornis; Koszta; Koszta István: Földindulás – 1916 = Pál-Antal–Simon; A magyar országgyűlés (Bp., 1906); Makoldy József: Amit én láttam (Bp., 1926); Maros megye; MÉL; Mezősámsond; Mikó; Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika (Kv., 1944); MNBK; MNL; Nagy Miklós: Közgazdasági és pénzügyi irodalom (Bp., 1932); Pană; Pintér; Politikai Magyro (Bp., 1912–14), Politikus a templomkertben (Krónika, 2006. okt. 30.); Romsics Gergely: A magyar külpolitika útkeresése, 1919–1923 (Korunk, 5. sz., 2020); Romsics Ignác: B. I.: Politikai életrajz (Bp., 1991); Romsics Ignác: B. I. politikai pályaképe 1901–1944=Bethlen István emlékirata, 1944 (Bp., 1988); Bolza Ilona: A bujdosó gróf B-I. (1944); RÚL; Surányi Miklós: Bethlen (Bp., 1927); Szekfű Gyula: Állam és nemzet (Bp., 1942); Transilvania; ÚMÉL; Nagy-Bodó Szilárd: Emléktáblát avattak gróf Bethlen Istvánnak (Nú., 2022. nov. 15.); Riti József Attila: Helytállás nehéz időben. 150 éve született B. I. miniszterelnök (Erdélyi Ref. Kal.)