BETHLEN Kata, Katalin, II. Apafi Mihályné

?, † Bécs, 1725. jan. 2., Koporsóját Almakerékre vitték, és a templom sekrestyéjében helyezték el. Férjével együtt sírboltba tették (1790), hamvait Kv.-ra vitték (1909), apósa, anyósa és férje földi maradványaival együtt mind a négyüket újratemették a kv.-i Farkas utcai ref. templomba (1942. nov. 21.): fejedelemasszony. – B. Gergely (1641–1697) és Thoroczkay Mária (1625–1698) leánya. II. Apafi Mihály (1676. okt. 13. – 1713. febr. 1.) felesége. Esküvő: Bodon, 1694. jún. 30. – arra hivatkozva, hogy házasságuk az udvar engedélye nélkül jött létre, nem hagyta azt jóvá, hanem Apafit Bécsbe vitette (1696), és erdélyi birtokainak elcserélése fejében német-római birodalmi hercegi címet és 10 000 forint évi kegydíjat adományozott neki. Katalin követte férjét Bécsbe. Férjétől örökölte az alamkeréki birtokot, az ebesfalvi birtokot, a radnóti uradalmat és várkastélyt, amely halála után az orsztrák császári kincstár tulajdonába ment át, a marosilyei részbirtokot eladta Bornemisza Jánosnak (1716). Feltételezik, hogy ő a szerzője Mint gyors szarvast ha vadász sért…kezdősorú szent éneknek.
Irod.: Betlen Béla: Észak-Erdély kormánybiztosa voltam (Bp., 1989); Bicsok–Orbán; Hegyaljai Kiss Géza: Nagyasszonyok a m. reformációban (Bp., 1924–25); Kovács András: A radnóti várkastély (Kv., 1994); Lukinich; Szádeczky Lajos: Az Apafiak sírboltja és hamvai (Századok, 1907); Török Bertalan: II. Apaffy Mihály özvegye gr. Bethlen Katalin halála (1725) = EDA Erdélyi Digitális Adattár; Trócsányi 1988