BETHLEN Lajos, gr.

Gáldtő, 1782. febr. 2., † Kerlés, 1867. febr. 2.: kerlési és keresdi birtokos. – B. Lajos († 1787) és br. Wesselényi Anna (1757 – Gáldtő, 1807. nov. 12.) fia. Testvérei: Gergely, Rosalia. Felesége: bethleni gr. B. Klára (1790–1839), B. Sámuel és fricsi Fekete Klára lánya. Gyermekeik: Mária (1807–1866), Klára († 1893. dec. 6.). – Iskoláit Kv.-on, Nagyenyeden végezte, hosszabb időt töltött Bécsben, majd a mv.-i Kir. Táblánáll gyakornok. A hivatali pályával felhagyva kerlési birtokára vonult vissza, ahol nagy építkezésekbe kezdett. A nemesi fölkelésben (1809) mint egy marosszéki székely századparancsnok vett részt. Ezután hosszabb ideig Bécsben tartózkodott (1814–), párbalya miatt a munkácsi vár foglya volt (1825–26). Kir. hivatalos az erdélyi 1848. évi utolsó rendi ogy.-en (Kv., 1848. máj. 29.-júl. 18.). A 48-as forradalom idején nemzetőr, amiért fogságban volt (1852). Az elpusztult kerlési kastély építtetője. – F. m.: Gróf Bethlen Lajos önéletirása (Kv., 1908); antológ: B. L. önéletírása = Erdély öröksége 10.
Irod.: Egyed Á.: Erdély 1848. ogy.; Gulyás; Gyászjelentő; Halotti beszédek; Lukinich; Pálffy