BIRÓ Mihály, kisgörgényi

Kisgörgény, 1814., † Csittszentiván, 1881. aug. 25.: földbirtokos, alkirálybíró, alispán. – Kisgörgényi földbirtokos székely nemes. Mezőbergenyében is voltak birtokai. Bem József honvédtábornok megbízásából a marosszéki hármasbizottság tagja, Bem kormánybiztosnak nevezte ki (1849. jan. 14), Maros megye másodalispánja (1849), alkirálybiró volt (1848. szept. 5–49). A forradalom után hadisarc fizetésére kötelezték, letartóztatták több társával együtt, de feltűnően rövid idő után elengedték. Heydte osztrák tábornok vizsgálódott Fehéregyházán, Mv.-en, a Makk féle összeesküvés ügyében (1851), feltehető, hogy Biró tájékoztatta őt, konkrét adatokat szolgáltattva különösen Török János ref. koll. tanárról, majd Horváth Károlyról. Karl zu Schwarzenberg, az Erdélyi Fejedelemség kormányzója továbbította a Legfelső Rendőrhatóság vezetőjének, Johan Kempen von Fichtenstamm br. altábornagynak, négy alkalmankénti informátorának nevét, köztük a B. M.-ét (1852–53). A székely vértanúk perében Szebenben részt vett, titokban kihallgatták két ízben is, hozzájárulva sok hazafi bebörtönzéséhez és kivégzéséhez. Bosszújának esett áldozatul a négy székely vértanu, akiket Mv.-en a Postaréten kötél általi halállal végeztek ki (Török János, Horváth Károly, Gálfi Mihály és Lázár János) (1859. márc. 10.). Az árulásáért kapott pénzen kisgörgényi birtokán fényes palotát emelt magának, de haláláig megvetésnek volt kitéve és kitaszítottságban élte a további életét. Tagadta bűnösségét és megírta Önvédelem c. nyilatkozatát (1861). Marosszék közgyűlése erkölcsi halottnak nyilvánította. Orbán Balázs a Székelyföld leírásában írt először dicstelen szerepéről, ezért Orbánt beperelte rágalmazásért (1870). Sok évi pereskedés után a bíróság elégséges konkrét bizonyiték hiányában nem mondhatta ki az árulást, sőt Orbán Balázst marasztalta el sajtóvétségért pénzbüntetésre ítélve. – F. m.: Önvédelem a rémkorszakban elítélt és kötél által kivégzett Török, Gálffy és Horváth feladási ügyében (Mv., 1870).
Irod.: 1848–1849 Marosszék; Bakó László: Szent hely ez, ó vándor ! (Erdélyi Napló, 10. sz., 2004. márc. 9.); Balogh Károly: A kisgörgényi B. M.-ról (Nú., 2003. márc. 20.); Benkő K.: Mv.; Berzeviczy Albert: Az abszolutizmus kora Mo.-on (Bp., 1922–37); Bözödi Gy.: A székely vértanúk pere 1–6 (Új Élet, 5–10. sz. 1980); Deák Ágnes: Mit minden fűszál tud? Megfigyelők és megfigyeltek Erdélyben az 1850-es évek derekán (Korunk, 11. sz., 2014. nov.); Erdélyi unit. 1848–49; Kisgörgény; Hentaller Lajos: A balavásári szüret (Bp., 1894); Időtár 2; Kelemen L.: Születtem Mv.; Kisgörgény; Maros megye; Pál-Antal 2002; Pál-Antal 2003; Pál-Antal 2004; Pálmay; Székely vértanúk; Szinnyei; Vécsey Zoltán: A balavásári szüret (Bp., 1941; 2. kiad., előszó: Sebestyén Mihály; Mv., 2001)