BITAY Béla, szécsfalvi

Udvarfalva, 1862. okt. 16., † Déva, 1941. aug.: ref. lelkész. –Tanulmányait Mv.-en a ref. koll.-ban (1881) és Bp.-en a ref. teol. akadémián végezte (1885). Nevelő volt gr. Bethlen Géza családjánál (1885–87). Hitoktató és káplán Brassóban (1887–91); körlelkész Csíkszeredán (1892–1906); rendes lelkész Déván (1906–), ahol nyugalomba vonult és még az évben meghalt. Élénk társadalmi és kulturális életet élt. Cikkei : Prot. Közl., Erd. Prot. Lap , zilahi Lelkipásztor, Szász Gerő : Prédikátori Tár-ban. Az I. vh.-ban tanusított vitéz magatartásáért a Katonai Érdemrendet és Signumot kapott. – F. m.: M. keresztények imádságos könyve (Bp., 1893); A vízözön. Légy hív mindhalálig (Bp., 1894); Miléniumi prédikáció (Bp., 1896); Az angyalok Mamréban (Bp., 1899); Konfirmációi káté (Déva, 1907), Iszákosság (Bp., 1913); Az emberfiainak napjaiban (Déva, 1915); A hétpecsétes könyv. (Bp., 1915.); A mennyekországa titkaiból : Tankönyv (Déva, 1917); Hiába való intelmek (Déva, 1923); Újtestamentomi képek a messiási pálya kezdetéből (Déva, 1924); Karácsony (Déva, 1924); ford., átdolgozások: Modershon után: Egyiptomi József (Bp., 19014); Moderson után: Izsák (Bp., 1915); Amit a lélek mond: Evang. elmélkedés: Átdolgozások nagy írásmagyarázók műveiből (Déva, 1915).
Irod.: Gulyás; Lexiconul vieţii publice; Zoványi