BODOR Péter

Erdőszentgyörgy, 1788. jún. 22., † Kv., 1849. aug. 6. vagy 17 MNL: székely ezermester, mechanikus, építész, orgonaépítő, műszerész, kertművész, festő. – Születését homály fedi, születési éve 1770–1788 közé tehető. Feltételezhető, hogy törvénytelen gyermek, anyja Zilahi v. Koronka Lídia, ref. pap leánya, apja Bodor József sérült legény. Családot nem alapított. – Tanulni Lécfalván kezdett, több kutató szerint a mv.-i Ref. Koll.-ban tanult Zeyk János birtokos segítségével, ahol kitűnt rajzkészségével, műszaki hajlamaival, de ezt dokumentumok nem bizonyítják. Feltételezhető, hogy iparosok mellett kitanulta az asztalos-, órás- és lakatosmesterséget, még a puskaműves szakmát is. Valószínű nem a bécsi Politechniumban tanult gépészetet, építészetet (1806), és tudását nem tökéletesítette Olaszo.-ban és Németo.-ban, ahogy egyes kutatók állítják. Munkájához használhatott szakkönyveket is, sőt volt birtokában is, aminek egy példánya a MMK-ban található. Tehetségét már szülőfalujában bizonyította: órát készített, oltárt faragott, működő vízimalmot épített. Alkotásai és kézügyessége ismertté tették és a nemesi, főúri udvarokon gyakran dolgozott műszerészként: gr. Kemény Simon udvarában Aranyosgerenden (1805), Koronkán gr. Toldalagi Józsefnél (1806), gr. Bethlen Lajos kerlési kastélyában (1815), a magyarfenesi Jósika-kastélyban és máshol, ahol órás, műszerész, kertész és parkrendező, vízimalmok-, hidak építője. Mv.-en tartózkodott (1815 k. –), a tanács felvette az adófizetők sorába (1816–), a város szabadrendű lakója (1818–), volt háza és telke. Pénzhamisítás vádjával letartóztatták. Mv. egy víztárolóval egybekötött piaci szökőkút működött (1800–), javításra szorult (1820). Miközben a város fogdájában raboskodott (1820–), felkérték a kút és a Maros híd tervének elkészítésére. A főbíró, Peielle Vencel szerint „valami musicális instrumentum” készitését várták tőle. Tervei alapján és irányításával (1820–22) a kút tetejét vörösrézzel befedték, a tető alá helyezték az óra-zenegépet és a szökőkút vízével működtették. Szamosújvári börtönbe szállítása után a kút karbantartását Nagy József órásra bízták. A zenélő szerkezetet vihar rongálta meg (1836. dec. 8.). A kút valószínűleg az ország első köztéri vízzel hajtott órája volt, lebontották (1911), pontos mását a bp.-i Margitszigeten építették fel (1935–36). Megtervezte az új Maros hídat és munkálatait vezette (1821), ami kizárólag fából, kevés-vasszeggel készült, 17 öl hosszú (32 méter). Megvalósításuk után mind a két alkotás, a kút és a híd is nevét viselte. Ezt a hídat a város lakóssága 50 évig használta (1872-ig), amikor szükségessé vált az új híd építése és a folyó szabályozása, ezt már Burghárd mérnök tervezte. Vizsgálati fogsága idején még a Szentgyörgy u.-ban is épített szökőkútat, kútak víztárolóit bővítette, felújította, épített még malmokat, vízvezetékeket, mezőgazdasági gépeket. A Vártemplomhoz vezető fagrádicsot egyetlen vasszeg nélkül ácsolta össze (1821). A Vártemplom tornyába vezető lépcsőket megtervezte, kivitelezte. A torony sisakjának felújítása is irányításával készült el (1822). Mv.-i városi tanács a Főkormányszékhez beadvánnyal fordult, hogy B. P. a városban maradhasson az ítélet letöltésének teljes időszakára, hogy tovább dolgozhasson a műszaki ismereteket igénylő munkákon, amiért nem igényelt jutalmat és a város javára szolgált. Kérésük nem talált meghallgatásra és átszállították a szamosújvári börtönbe (1823. máj. 28). Szabadulása (1827). előtt megjavította a szamosújvári zárdatemplom orgonáját Börtönévei után (1820. szept. 19. – 1827. dec. 19.) vissza kellett térnie Mv.-re, ahol a város felügyelete alatt állt. Visszakapta a házát és egy részét a telkének, ami nem került adóságai fejében a hitelezők, Isekutz Bogdán, volt ügyvédje özvegyének Szathmári Józsefnének kezére. Alkalmi munkákból élt: kutakat épített, orgonákat. Pénzhiánya miatt újra, ez alkalommal ötforintosokat hamisított és ismét lebukott, Besztercén fogták el (1935 elején), majd a mv.-i várban őrizte a császári katonaság, nagyon rossz körülmények között. Péterfi Pál dr. javaslatára enyhítettek helyzetén. 10 év fogságra ítélték, amit ismét a szamosújvári börtönben töltött (1836. jún. 30. – 1845. jan. 27). Visszatérte után alkalmi munkákból és oronaépítésből élt. Három orgonája ismert, mindhárom Maros megyében található: a vámosgálfalvi már korábban készült (1830), a kibédi ref. templomban faorgonája van (1847 húsvétra készült el), amely eredeti formájában megmaradt (javították 1911, 1931; gyűjtést rendeztek az orgona felújítására, 2012- ben) és a mezőbodoni műemlék ref. templomban található a harmadik (1847), még Szabédon is épített egyet, amit tűzvész pusztított el (1873. ápr.). Gyutacsokat gyártott, azokat Kv.-ra vitte (1849). Utolsó munkáját, a láncos golyókkal működő sokcsövű orgonaágyút a szabadságharcban használták. Kv.-on szívrohamban halt meg, Kővári László szerint 1849. aug. 6., haláláról és temetéséről feljegyzést nem találtak a kutatók. Erdőszentgyörgyön a közművelődési egyesület viseli a nevét (1992–).
Irod.: Adamovits Sándor: „A legendás hírű barkács ember” (Nú., 1999. aug. 5.); Bakó Zoltán: B. P. orgonája (1979. jún. 10.); Benkő K.: Mv.; Bernáth; Biás István: A mv.-i zenélő kút mestere (Mv., 1900); Biró; B. P. és a kibédi orgona = Kibéd; Bota, Sorina; Bölöni Domokos: M. ember is képes rá s más nemzet is tanulhat tőle (Nú., 2004. dec. 8.); Csepreghy 2010; Csíky Csaba; Dávid; Encyc. Hung.; Erős várunk; Erőss A.: Ötórai tea (Mv., 1994); Fodor Sándor: Amit a mv.-i Vártemplom tornyáról tudnunk kell (Nú., 1998. jan. 27.); Fodor Sándor: Mv. ivóvízeiről (Nú, 2000. márc., 11.); Gáspár Botond: B. P. (Vásárhelyi Hírlap, 2008. jan. 16.); Gellért Sándor: B. P. kútja (Buk., 1955); Gergelyffy Gábor: B. P. székely ezermester (Bp., 1941); Gulyás Károly: A vásárhelyi zenélőkút = Mv. és Vártemploma; Időtár 2; Keresztes Gyula: Az elnémult zenélő kút (Nú., 1996. nov. 30.); Keresztes Gyula: Ittam a B.-kút vizéből! (Nú., 1997. okt. 11.); Keszeg; Krón Füz.; Kuszálik–Zalányi; Küküllői Ref. Egyházm. 4.; Laudáció a Bodor Péter Művelődési Egyesület Ex-Libris díjához = Székely F.; Maros megyei m. tört. 5;. Megyei kis lexikon / Rajz Balázs Imre, Szöveg Izsák István: B. P. (V. Z., 1968. máj. 19.); Mv.-i lexikon (Mv., 1912); MNL; Molnár Gábor: A régi Mv. (Marosvásárhely, 1911. nov. 1.); Nagy Tibor: B. P. kútja (Nú., 1990. nov. 9.); Nagy Zsolt: Műkertészek, kertész-vállalkozók a 19–20. századi Mv.-en = Maros megyei tört.; Oláh-Gál R. (Nú, 2008. jún. 19.); Oláh-Gál R.: B. P. mv.-i házáról (Nú., Színes világ, 2014. jún. 6.); Orbán János: A „szerencsétlen művész”: Néhány szempont Bodor Péter munkásságának értékeléséhez (Korunk, 1. sz., 2015); Ökrös; Pál-Antal 2009; Pál-Antal: B. P. (1778?–1849) = Pál-Antal–Simon 2011; Pál-Antal Sándor: Bodoré volt-e a Bodor híd? (Nú., Színes Világ, 2014. jan. 25.); Pál-Antal Sándor: B. P., az orgonakészítő művész (Nú., Színes Világ, 2015. máj. 8.; 2015. máj. 15.); Pál-Antal Sándor: B. P., a városi geometra (Nú., Színes Világ, 2015. máj. 22.); Pál-Antal Sándor: B. P., és a bankóhamisítás (Nú., Színes Világ, 2015. jún. 5.); Pál-Antal Sándor: B. P., a városi fogház lakója (Nú., Színes Világ, 2015. jún. 12.); Pál-Antal Sándor: B. P. a kiuttalanságban (Nú., Színes Világ, 2015. júl. 3.; 2015. júl. 10.); B. P. Mv.-en (Nú., Színes Világ, 2015. aug. 7.; aug. 14.; Pesty 2014; Pétery László: B. P. orgonája (Kibéd, 1984); Rugonfalvi Kiss; Sebestyén Mihály: képeslapok üzenete (Nú. Évk., 1993); Szabó–Szögi; Sepsiszéki; Sütő A.: Ugató madár (Bp., 1995); Székely Lajos: Lebontották a Bodor-kutat (Marosvásárhely, 1911. nov. 15.); Szentgyörgyi László: B. P. és a kibédi orgona (Erdélyi Napló, 2003. febr. 25.); Szőcs István: Rovarcsapda (reg.; Kv., 1969); ÚIL; ÚMÉL; Vajda Pál R.: M. feltalálók (Bp., 1943)