BOIANCIUC Roman, §

Cernăuţi, 1912. szept. 7., † Szászrégen, 1998.: hegedűkészítő mester. – A Tito kommunista diktatúrája elől menekült családjával Romániába. A bukovinai szakmai-művészeti iskolában tanult szobrászatot. Katonaság után visszahívták tanítani az iskolájába, ahol a hangszerészeti szak fejlesztésével bízták meg, itt készítette az első hangszereket. Szászrégenben telepedett le (1951. aug. 23. –), mert halotta, hogy a Görgényi-havasokban található a legjobb hangszerfa. A régeni Hora Hangszergyárban dolgozott (1928–), vezetője (1951–53). Előbb egy három munkást foglalkoztató hegedűgyártó műhelyt hozott létre (Bora Ferenc, Mihály Sándor és Hajdú Domokossal, 1951–), hangszer alkatrészt gyártó műhelyt átalakította hegedűkészítő műhellyé, beindult a hegedűk szériagyártása (1951. nov. –). A hangszergyártásban munkatársai voltak: Deák Miklós, Pozsonyi István, Kiss Zsigmond, Sepsi István, Maroscher Gusztáv. Gyártottak itt mandolint, gitárt, csellót, bögőt, brácsát, hegedűt. A hegedűkészítő mesterek egész sorát képezte, nevelte ki, ezzel megalapozta a hangszeripart Szászrégenben, a műhelyből modern hangszergyár keletkezett. 50 éven keresztül az egyetlen hangszergyár volt az országban. Az első romániai hangszerkészítő, akinek sorozatgyártásban sikerült hegedűt, brácsát, gitárt, nagybőgőt, mandolint és balalajkát készítenie. Számos külföldi kiállításon és versenyen vett részt Belgiumban, Lengyelo.-, Olaszo.-ban és több diploma tulajdonosa. Nyugdíjba vonult (1975. febr. 1. –), de tovább dolgozott, és a buk.-i Román Opera zenekara részére még elkészített 48 hangszert. Állami díjas, a Szocialista Munka Hőse.
Irod.: Bíró Donát; Lăzăroiu; Regh. Cult. 4.; Találka Liége-ben (V. Z., 1966. szept. 9.); Tófalvi Zoltán: A hangszerfa titkai (Új Élet, 6. sz., 1986); T. T.: B. R., a hangszerkészítés kiváló mestere (V. Z., 1957. aug. 22.); Veress Margit: Mesterek – mesterművek (V. Z., 1964. dec. 30.); Zsigmond Sándor: A hegedűk városa (Szászrégen és vidéke, 2. sz., 1912.)