BORŞIANU Aurelian, § álneve: Ion George –Arini

Déda, 1906. okt. 2., † Buk., 1973. ápr. 24. A Belu Temetőben nyugszik: orvos, folklórista. – Ioan B. fia. – Dédán (1913–17), Szászrégenben a német gimn.-ban (1917–21) tanult és Kv.-on a G. Bariţiu Líc.-ban, ahol érettségizett (1926). Már diákkorában megmútatkozott zenei tehetsége, jól hegedült, már 17 éves korában Régenben kiadta 62 népi dallamot tartalmazó első folklorgyűjteményét Jocuri ardeleneşti (1922), folklór gyűjtő utakat tett Felső-Maros és Szamos völgyében, ahol népdalokat, rögtönzött táncdalokat, kiáltásokat, varázsszavakat, népi gyógyászati szokásokat jegyzett le, lerajzolt számtalan fadíszítő motívumot, varrottas és festett tojás mintát, ezeket közölte is Kv.-on egyetemista korában. Szoros barátságot kötötte még diáktárs koruktól Simeon Rusuval, a folklóristával. A népdalokat fonográffal gyűjtötte, így a dallamuk is megörökítődött. A fonográf felhasználásával új korszak kezdődik gyűjtőmunkájában: 66 hengert töltött meg 264 zenei darabbal: népdalok, dojnák, balladák, néptánczene, kolindák. Ezeket a Maros völgyében, a Beszterce-Naszódon, a Ny. Kárpátokban, Máramarosban, Kv.-on, Vizaknán, Balázsfalván gyűjtöte. Kv.-on zenekonzervatóriumi és orvosi tanulmányokat folytatott (1925–34), az orvostudomány doktora, balneológiai doktorátust szerzett (1934), és munkatársa az Etnográfiai Múzeumnak. Irodalmi próbálkozásai (színházi cikkek, dialógusok, a paraszti életből ihletett monológok) népzenei tanulmányai, jelentek meg a Tudor Pamfile –ban (Dorohoi, 1923–28), amelynek művészeti szerk.-je volt és a Comoara satelor, Doina, Izvoraşul, Sămănăturul, Cultura poporului c. folyóiratokban. Ismeretséget kötött Barók Bélával, lefordította románra A máramarosi románok népzenéje c. művét. Irodalmi munkássága színművek, jelenetek, kómikus dialógusok írásából állt, amelyekkel a társadalmi visszásságokat ostorozta: Ţiganul deputat, Fluierul fermecat, O poznă, Ştrul, Hindăr-Hoandăr. Ion George-Arini álnév alatt zenés monológokat és jeleneteket adott ki Kv.-on, amelyekben az egészséges népi humora nyílvánult meg. Laurian Nicorescu, a kv.-i Román Opera baritonja, néhány Borşianu által gyűjtőtt dalt négyszólamú kórusművé dolgozta át. Élete derekán abbahagyta a folklórgyűjtést és körorvos Gratia-ban (Teleorman) (1936–1970), majd Buk.-ben orvosi hivatásának élt. Megkapta a Román Zeneszerzők Szövetségének díját (1928). – F. m.: Jocuri ardeleneşti (Cluj, 1922); Cântece şi jocuri populare, 1–2 füzet, lito. (Cluj, 1924–25); Colinde (Cluj, 1925); De pe Mureş: arii vechi (Cluj, 1925); Flori de nalbă: un mănunci de cântece (Gerla, 1928); Deda: consemnări cultural-istorice (Tg. M., 2005); társsz.: Colinde (együtt Marius Poppal; Reghin, 1923); Descântece, farmece şi leacuri din popor pentru boale omeneşti şi de animale (Simeon Rusu-val; Gherla, 1927); Colinde din popor (Simeon Rusu-val; Cluj, 1929).
Irod.: Borşianu: Deda; Cosma; Mihail Art. Mircea: Un folclorist mureşan: A. B. (C. L., 1992. febr. 7); Muzica rom.; Profiluri mureşene. 2.; Regh. Cult. vol. 3. BÁTORY József, § *Nagyváty, 1882. márc. 25., † Ceremcha magaslat védelménél, 1915. ápr. 12.: Mv.-en temették : tanár, századparancsnok. – B. István fia. Testvérei: István; Gábor; Juliska Morvay Ferencné; Ilonka Sipos Lajosné. – Az egyetemet Kv.-on végezve a természettani intézet tanársegéde lett (1904). Hódmezővásárhelyen, Nyíregyházán tanított; majd számtan és természettan tanár a mv.-i Ref. Koll. – ban (1908. szept. – 1915). Az I. vh.-ban a 44. cs. kir. gyalogezred tartalékos hadnagya, századparancsnokként vett részt és hősi halált halt a galiciai fronton, az uzsoki szoros körül vívott harcokban. Székfoglalója a Mv.-i Ref. Koll Értesítőjben (1910/11).
Irod.: Csekme; EM; Gulyás; Gyászjelentő; Mv. és a háború 2.