BORSOS Tamás, § marosvásárhelyi

Székelyvásárhely, ma Mv., 1566. jún. 14., † Mv., 1634. ápr. 18. A ref. temetőben a sírkőmúzeumban nyugszik: főbíró, fejedelmi tanácsos, diplomata, utazó, portai követ, emlékíró, szűcsmester. – B. Sebestyén és Hosszu Krisztina († Erdőszentgyörgy, 1602) fia. Felesége: 1. Huszár Borbála, kolozsvári (esk. 1585; † Radnót, 1601), leányuk Erzsébet Borbély Kristófné; még lett 5 gyermekük de meghaltak kis korukban; 2. özv. Ötves Miklósné, Erzsébet (1602 tavaszán Úrnapja előtt, Szent Márton napján meghalt, nov 11.); 3. gernyeszegi özv. Szabó Istvánné, özv. Iszlai Tamásné, Durkó (esk. 1603; † 1637.). Fiúk: István (1604. okt. 22–1638); Anna Balog Lászlóné (1607. okt. –), Judit Radnótfái Istvánné (1610–). Végrendelkezett (1629. júl. 26.).- Szülővárosa Ref. Iskolája elvégzése után (1576–86) kitanulta a szűcs mesterséget, amelyet folytatott. Kócziány szerint valószínűbb, hogy kalmár volt. Műveltsége a kor színvonalán állott, köszönhetően jeles tanárainak: Göcsi Máté, Laskói Csókás Péter, Baranyai Decsi János. Mv. –i városi esküdt polgár (1594–). A szombatosokhoz való tartozása miatt bebörtönözték (1595–), a város pénzügyeinek intézője (1595), városi notárius, jegyző (1597–), ogy.-i követ (1598.); megválasztott, majd újraválasztott főbíró (1599–1607). A város kétszeri feldúlása után az előljárósággal újjászervezték az igazgatást és a törvénykezést (1603–1604). Közigazgatási jogszabályokat írt össze, alkotmányt adott a városnak. Leges Sen Decreta Oppidi Szekeli Vasarhela (1604), ez sokáig alapját képezte a városvezetésnek. A város vezetőjeként védte a polgárok érdekeit, de behajtotta az adókat is. Főbírósága alatt a kezdeményezésére építették a Maroson átvezető hídat fából (1599–1600). Szülővárosa ogy. követe (1603, 1606), a dési ogy.-en városi követ (1603); fejedelmi táblabíró (1605–); az erdélyi törvényhozás tagja (1606), ebben a minőségében Bocskai fejedelemhez Mv. hódolatának vivője Kassára (1606). Kezdeményezte a vár építését (1602), hogy menedéket nyújtson a város lakosságának a gyakran betörő tatár csapatok ellen. Bocskai Istvántól megszerezte az engedélyt a vár építésére (1606) és elkezdte építtettni, a Brassói vár mintájára. Táblabíró (1607). Bethlen Gábor megbízásából követként járt a portán Isztambulban (1613–14, 1618–20, 1626–27); a nagyszombati és a gyarmati békekötéseken fejedelmi biztos (1615, 1625); budai követ a pasánál (1630). A kitartó városfejlesztési munkája eredményeként közbenjárására Bethlen Gábor fejedelem Mv.-et (1616. ápr. 29 ) a szabad kir. városok sorába emelte és megadta az ezzel járó kiváltságokat. Idősebb Bethlen Istvánt akarta mindenképpen fejedelmi székbe segíteni I. Rákóczi György fejedelemmé választásával szemben (még trónralépése után is). Kénytelen volt támogatni Zólyominak, a mezei hadak fővezérének lefogatását és börtönbe vetését, mivel ez veszélyt jelentett a fejedelem számára (1633). Tevékenysége elősegítette Vásárhely szabad királyi várossá nyilvánítását, és úttörő szerepet játszott az anyanyelvű emlékiratírás megalapozásában. Három emlékiratban örökítette meg utazásait főleg gazdaságföldrajzi szempontból: megírta két első küldetését a konstantinápolyi portára, valamint korának történetét (1584–1612), melyet a Teleki Tékában őríznek. Bethlen Gáborhoz írt diplomáciai beszámolói, útirajzai (itinerárumai), jegyzetei (memoriáléi), naplói, agendái (acta dierumai) vagy földrajzi feljegyzései többnyire történelmi, és nem szépirodalmi jelentőségűek. Ösztönző példája így is jelentős, hiszen Nagy Szabó Ferenc, az unokaöccse, aligha írta volna meg vásárhelyi krónikáját nagybátyja ösztönző példája nélkül. Emlékirataiból kitűnik, hogy Bethlen Gábornak és az iktári Bethlen családnak szoros és kiterjedt kapcsolatai voltak Vásárhellyel, amelyek Bethlen Gábor halála után is fennmaradtak. Bírósága utolsó évében nemességet kapott Rákóczi Zsigmond fejedelemtől (1607). Közügyekben tett szolgálataiért Rákóczi Zsigmond házat adományozott neki Mezőbándon és Mezőmadarason és a marosszéki birtokait minden teher alól mentesítette, Bethlen Gábortól Mezőmadarason, Kölpényben és Kisfaludon nyert joszágokat (1614. nov. 5.). Egy leszármazottja új sírkövet tétetett neki s rávésette családja címerét: pajzsban korona alatt nyílvesszőt tartó hattyút. A mv.-i ref. temetőben van az emlékműve (1634), „B” kategóriába tartozó műemlék. Emlékét Mv.-en utca örzi (1887–), mellszobrát (Kiss Levente szobrászművész és Balogh József öntőmester alkotását) a vár kapubástya előtti részén állították fel (2000. jún. 24.). A Vártemplom gótikus termében áll mellszobra, Bálint Károly szobrászművész alkotása. – F. m.: Első portai útjának leírása (1613) és korának (1584–1612) önkezüleg irt történeti rajza (1614, Kv.; Erdélyország Történeti Tára, 2 k., 1845); B. T.-nak második portára való járásának közönséges históriája (1618 ápr. 18–1620. ápr. 20) és függelékül Bethlen Istvánhoz írt levelei (1618–19), (Bp. Erdélyi Történelmi Adatok, II. k., 1856) (eredeti kézirata a Teleki Tékában); Emlékirata 1630. jan. 20–28 budai követségéról (Bp., Tört. Tár , 1884); B. T. önéletírása = Vásárhelytől a Fényes Portáig. (Kiad. Kócziány László; Buk., 1968; 1972); antológ.: Erdélyi történelmi adatok (Kv., 1855–62); Régi magyar utazók Európában, 1532–1770 (Bp., 1892); M. történeti forráskiadványok (Bp., 1929); Mv. és Vártemploma (Bp., 1990); Utazás a fényes portára = Erdély öröksége, 3.; Magyar gondolkodók: 17. század (Bp. 1979).
Irod.: Barts Gyula: Marosvásárhelyi B. T. élete és történeti szereplése (Kv., 1912); Benkő K.: Mv.; Biás István: B. T. élete (1566–1633) (Marosvásárhely, 1912. dec. 15.); Biró Vencel: Erdély kövtei a Portán (Kv., 1921); Biró Vencel: Képek Erdély múltjából (Kv., 1937); Bisztray Gyula: Író és nemzet (Bp., 1943); Bodnár; Borsos Tamás: Vásárhelytől a Fényes Portáig; Bota, Sorina; Csekme; Dékány Kálmán: Egyiptom legrégibb m. leírása (Bp., 1908); Egyed Á. 2013; Fodor–Balás; Fodor Sándor (S): Emlékezzünk B. T.-ra (Nú. évk., 2009); Gaali; Gálfiné Kenedich Piroska: Emlékezzünk a várépítő B. T.-ra (Nú., 1996. aug. 31.); Gulyás; Horányi; Időtár 4.; Kemény József: Erdélyország történetei tára (Kv., 1845); Keresztes Gyula: 400 évvel ezelőtt lett a város főbírája B. T. (Nú., 1999. febr. 12.); Kocziány László: Vásárhelyi emlékírók (V. Z., 1970. júl. 5.); Kocziány László: B. T. (V. Z., 1971. jún. 13.); Lokodi: Mv.-en felavatták B. T. szobrát (Nú., 2000. jan. 23.); M. utazók lexikona; Man: Tg. M.; MAMŰL; Marczali Henrik: A m. történet kútfőinek kézikönyve (Bp., 1901); Marosszéki krónikák, 1.; Mv. és Vártemploma; Megyei kis lexikon (Rajz: Porzsolt Borbála, Szöveg: Izsák István: B. T., a várépítő; V. Z., 1968. jún. 2.); MÉL; MIL; MNB-K; MNL; Mureş, judeţ; Mv.-Balás; Nagyjaink; Ökrös; Pál-Antal 2009; Pál Antal Sándor: Mv. – a szabad királyi város. (Nú., 2016. ápr. 29.); Pál –Antal 2023; Pálmay József; Pesty 2014; Popa, Traian: Tg. M.; Profiluri mureşene. 1.; RMIL; Rugonfalvi Kiss; Sebestyén M. 1995; Sebestyén Mihály 2000; Sebestyén Mihály: Egyébként B. T.-ról (Nú., 1999. febr. 16.); Sipos; Szádeczky Kardos Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya (Bp., 1927); SzOkl, 4; Szentgyörgyi; Szilágyi Sándor: A m. nemzet története (Bp., 1895–98); Szinnyei; Toldy; Tóth István: Mv. irodalmi műveltségéről 6. (Nú., Múzsa., 453 sz., 2000. aug. 5), ÚIL; ÚMÉL; Tîrgu Mureş; Todea 2013; Vállas Antal: Nemzeti encyclopédia (Pest, 1848); Vásárhelytől a fényes portáig (Buk., 1968); Valori mureşene de patrimoniu