BRANEA Ştefan

Marosmagyaró, 1816. dec. 24., † Magyaró, 1861. okt. 22.: ort. pap, krónikás, népdalgyűjtő. – Szebenben végzett teológiát (1837–). Marosmagyarón volt ort. lelkész (1846–50), ahol lerakta a jelenleg is álló templom alapjait. Kiegészítette a halotti anyakönyvet annak a 29 román lövéri kivégzettnek nevével, akiket indok nélkül agyonlőttek (1849). Részt vett a régeni és balázsfalvi nagygyűlésen (1848). Naplójában beszámolt a jún. 16–18.-i örömünnepről, majd a falvakat ért pusztításról (a következőkben: Marosoroszfalu, Marosliget, Magyaró, Hodák, Libánfalva 1848 őszén és telén). Görgény és Régen esperessévé nevezték ki (1850–61), Andrei Şaguna püspök szentelte fel (1856. jan.). Eskűjének szövege napjainkban is megvan. Ellenőrzéseket végzett a körzetében, amelyeknek jegyzőkönyve napjainkban is értékes adatokat tartalmaznak a 19. sz. második felének viszonyairól. Jelentős támogatója volt az ort. egyháznak és a román nyelvű oktatásnak, iskola alapító, alapítványok létesítője. Népköltészeti gyűjteményt jelentetett meg (1837). Munkatársa volt az Organul Naţional, Gazeta Transilvaniei és a Telegraful român c. lapoknak. – F. m.: Cronica evenimentelor din anii 1848–49 = Ceuşianu Alexandru: Vremuri de osândă (Braşov, 1934).
Irod.: Ceuşianu Alexandru: Vremuri de osândă (Braşov, 1934); Dobozi; Lueriu; Melinte Şerban: Evocări (Caiete mureşene, 10. sz., 2001.); Regh. cult. 5.; Reghin, destin şi istorie; Şerban 2006; Todea 2013